William Penn Life, 1989 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1989-10-01 / 10. szám
Page 6, William Penn Life, October 1989 EBES lfl/1 IHM I EMELVE..” Himnusz: Kölcsey és Erkel Kerekgyártó Barbara A Magyar Oldal Tudósítója II. Rész As 1825-iki országgyűlés óta, mintha az országra szebb idők járnának. A Himnusz költője megérzi ezt s csüggedését egy szebb jövőbe vetett hit váltja fel. Ha távol is az irodalmi központtól, de lelke mindvégig ott van nőtársaival. S az 1832-36-iki országgyűlésen valóban fel is szólal. A nemzet legelemibb jogának, igazának adott hangot, mikor a latin nyelv uralma alól a magyar nyelv felszabadítását követelte, s egyenesen kimondta: "előbb fog e kebel megrepedni, mintsem a nemzeti nyelvre nézve kívánságomtól egy pillantásra is elálljak.” Megfizetett kortesek által azonban megbuktatták, mint képviselő le kell köszönnie, s kénytelen volt távozni. Búcsúbeszédében mondotta híressé vált mondatát: "Jelszavaink valának Haza és Haladás.” Fájt a bukás Kölcseynek, nem a személye, hanem az elvek miatt, melyekért oly önzetlenül harcolt, s harcolt volna tovább is, ha valamelyik megye bizalmával megtiszteli, jobban mondva, megtiszteli vele saját magát! - De ilyen megye nem akadt. - Mi történt Kölcseyvel? - Nem egyéb, mint a nagy emberekkel rendszerint: a tömeg nem értette meg. . . . És Kölcsey újból visszahúzódott Csekére, s onnan csak ritkán mozdult ki ismét. 1838 nyarán hivatalos ügyben elutazott, s útközben erős záporesöben megázott, megbetegedett, s egyre jobban gyöngült. Augusztus 23-án, elvesztette eszméletét, majd magához tért ugyan, de erős láz gyötörte. Lassanként lecsendesedett, elaludt, de másnap 1838, augusztus 24- en délelőtt tiz órakor nemes lelkét visszaadta teremtöjének. Halála hírét mély megindulás fogadta az egész hazában. Wesselényi Miklós kortársa és barátja, mikor megvitték neki a szomorú hirt, a hatalmas ember egész testében megrázkodva, szeme könnybe borulva és arcát kezébe temetve igy kiáltott fel: "Nem közénk való volt!...” - Ennél szebben, s hivebben lehetne e jellemezni Kölcsey Ferencet? - Valójában. Egész élete, életének minden mozzanata azt bizonyítja, hogy rendkívüli ember volt a Himnusz költője. Szatmár megye a közgyűlés termét nagy fiának életnagyságú arcképével díszítette, s később 1864-ben szoborral is adóztak emlékének: Szatmár város főterét díszíti az ülő szobor, mely az első magyar szobrász, Ferenczy alkotás. A csekei temetőben sírja fölé a Köcsey és Kende családok állítottak a nagy emberhez méltó emlékoszlopot 1856-ben. Áll a szobor, áll a síremlék, s ha nem állana sem ez, sem az, él Kölcsey emléke: minden nemzeti ünnepünkön megelevenedik. Az ö lelkének szárnyain száll az égbe a magyarok örök-szép imádsága: Isten áldd meg a magyart! ERKEL: A ZENESZERZŐ Erkel Ferenc 1810, november 7-én jött a világra Gyulán, a Fehér Körös által német-és magyar Gyulára osztott német oldalon. Édesapja itt vezette a német templom kórusát, s természetesen zenekarát is németajkú polgárokból verbuválta. A kis Ferenc is német iskolába járt, de bizonyítványa azt mutatja, hogy akkoriban még nem igen ment jól a német nyelv neki. Négy zenész generáció állt már a család mögött, s természetes volt, hogy Erkel Ferencben is felébredjen az olthatatlan vágy a muzsika iránt. Apját és nagyapját addig nyúzta, mig kötélnek nem álltak és tanítani nem kezdték. Rendkívül lelkiismeretesen tanult és boszorkányos gyorsasággal haladt előre. 10 éves korában már helyettesíteni tudta apját az orgonánál. 11 éves volt, amikor először zongorázott nyilvánosan a gyulai közönség előtt. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon kezdte, majd a pozsonyi bencésekhez ment át. Pozsonyi évei határozott mederbe terelték érdeklődését. Már nemcsak hallgatta, hanem figyelte is a parasztok, béresek, cselédek nótázását. A gimnáziumi tanulmányai végeztévél, zenészi pályát választott élethivatásul. Fájó szívvel hagyta ott Pozsonyt, hogy Kolozsvárra szegődjön zongoraoktatónak. Kolozsvár messze esett Pesttől, s még meszszebb Pozsonytól. És magyarabb volt mind a kettőnél. Erkel Ferenc virtuóz hire gyorsan elterjedt Kolozsvárott. A zenészek szerették és becsülték. Barátja lett Brassai Sámuel a tőle 10 évvel idősebb tudós, aki polgári származású volt, s kötelessegénék érezte, hogy tudását polgártársaival megossza. Brassait különösen érdekelte a népdal, s egyike volt azoknak, ha nem az első és utolsó, akik mélyebben keresték a magyar népzene gyökereit, valahol egy őshazában, ahonnan jöttünk, s ahol még rokonaink élnek és énekelnek. Erkel és Brassai megismerkedése ma már kicsit meseszerü, de bizonyára igy történt, mert minden Erkelről szóló Írásban szinte szóról-szóra azonos. Brassai sétáját végezte, amikor egy szép emeletes házból különösen jó zongorajátékot hallott... Brassai megállt és figyelt. A zongoránál egy tagbaszakadt, bajuszos, szakállas fiatalembert pillantott meg...Ki vagy öcsém? - szólt be as ablakon.... Ezzel a kérdéssel egy életre szóló barátság született, s mint komponistát, zeneszerzőt, ö indította Erkelt a pódium felé. Kolozsvártól kapta Erkel a magyar zene, a verbunkos szeretetét, s Brassaitól a biztatást, hogy ezt a műfajt hangversenyképessé tegye. Hat évet töltött Kolozsvárott, s Szemeréden keresztül került fel Pestre, mint karnagy. Pest-Buda az ország fővárosa, szive. De milyen volt ez a főváros, ez a szív az 1830-as években, amikor még három részből állott, Pest-böl, Budából és Ó-Budaból! - A három résznek összesen 62 és fél ezer lakosa volt, ezek közül 1200! a magyar! - Magyarország fővárosa! - Ijesztő arányszám. De belül azonban már mozgolódik valami. Az irók, es költők látják a helyzet tarthatatlanságát. Tesznek ellene amit tudnak. Nyelvművelő és tudós társaságok létesülnek, ritka madár a magyar könyv, de azért már akad. Időnként egy-egy hírlap is útjára indul. Első színháza a Várszínház. Ehhez szerződött hát Erkel Ferenc. Nem volt könnyű dolga. Újdonságnak és érdekesnek kellett lennie az előadásoknak a javából, hogy a pestiek átlábalják érte a Duna jegét. Erkel történelmi jelentőségű bemutatókat produkált, de fellépések hol voltak, hol nem, s igy állandó kenyeret nem biztosított a Nemzeti Casinó neki. 1837-ben felépül a Magyar Nemzeti Színház, s Erkel a legkedvezőtlenebb anyagi feltételek ellenére odaszerzödik. Élete itt sem volt könnyű, a drámai igazgató kifejezetten zene-ellenes votl, minden garast a fogához vert, ha "hangászati ügyről” volt szó. (Folytatás következik) P. Miklósházy Attila S J. a magyar emigránsok új püspöke Az emigráns magyarok új püspöke A Szentatya, II János Pál pápa augusztus 12-én kinevezte P. Miklósházy Attilát, a Torontói Szent Ágoston dékánját, az emigráns magyarok püspökévé. A néhai Irány László püspök megüresedett helyére. Miklósházy Attila föpásztori kinevezését örömmel fogadta a magyar katolikus papság. Ahogy régi barátja és jezsuita társa, P. Dr. Nemesszaghy Ervin, S.J., írja Róla: "jól képzett, ám mégis szerény, áldozatos, de mégis józan munkatárs.” "Miklósházy Attilát több mint 40 éve személyesen ismerem. 1949 augusztusában találkoztam vele először, mint új noviciussal a Budapesti Manrészában. Kivált a többiek közül 192 cm magas imponáló alakjával, méltóságteljes, de mesterkéletlen mozgásával, könnyen mosolygó, egyszerű vidámságával, kellemes orgánumával.” Folytatja tovább Dr. Nemesszeghy provinciális. Miklósházy Attila 58 éves, Diósgyőrött született. 1949-ben belép a Jézus Társaságba. A szerzetesek szétszóratása után 1950- 1952 filozófiát és teológiát tanul a Bp. Hittudományi Akadémián. 1956-ban hagyja el Magyarországot és Németországban, majd Torontóban fejezi be tanulmányait, ahol 1961-ben pappá szentelik. Miután a Római Gergely egyetemen teológiából doktorátust szerez és jezsuita fogadalmait leteszi 1966-ban, visszatér Torontóba, ahol 1967-1974 Regis College-ban, 1974-1984 Szent Mihály egyetmen tanít teológiát. 1984-ben a Szent Ágoston Szeminárium teológiai fakultás dékánjává nevezik ki. Egy intejú kereténbelül P. Miklósházy úgy jellemezte magát mint "progresszive conzervadvot a szónak vállásos értelmében.” "Kétségtelen,” Írja továbbá Róla P. Dr. Nemesszeghy Ervin "hogy személyében a magyar emigráció egy teljesen Krisztusnak és a magyarságnak elkötelezett, a Szentatyához és az egyházhoz lojális, a hívek irányában áldozatos, a szélsőséges elemek által nem befolyásolható, okos és körültekintő föpásztort kap, aki távol áll minden kicsinyes veszekedéstől, pártoskodástól és megoszlást okozó intrikától. Biztos vagyok abban, hogy új püspökünk Isten szeretetében akar egyesíteni minket, hogy 'Egy szívvel, egy lélekkel’ járjuk a Szent István által mutatott utat.” Carter bíboros szenteli püspökké november 4-én a torontói Szent Mihály katedrálisban. Másnap a torontói Szent Erzsébet templomban mutatja be első szentmiséjét mint püspök.
