William Penn Life, 1981 (16. évfolyam, 1-3. szám)

1981-07-01 / 3. szám

(Folytatás a 30-ik oldalról) megbeszélés után Szilágyi István, ideig­lenes központi titkár állásáról 1981. junius 30-án esedékesen lemondott. Az igazgatóság Szilágyi István lemondását egyhangúan elfogadta és fizetését, a ráadás jutalékokkal 1981. december 31-ig folytatja. 33. Az igazgatóság a végrehajtó bizottságot felhatalmazta arra, hogy az igazgatóság által reábizott feladatok végzésére két napnál hosszabban gyü­­lésezhessen. 34. Pártolt indítványra a befizetése­ket illetőleg az igazgatóság a következő határozatot hozta: HATÁROZAT MIUTÁN az Egyesület alapszabálya VII fejezete, 8 pontja felhatalmazást ad arra, hogy a befizetéseket az igazgató­ság időről-időre megállapíthassa, és MIUTÁN a postaköltség az év kez­dete óta emelkedett és az év vége előtt ismét emelkedni fog, EZÉRT LEGYEN ELHATÁROZVA a William Penn Egyesület igazgatósága által, rendes gyűlésén Pittsburghban, Pennsylvániában, ezen a napon, 1981. junius 10-én, hogy 1981. szeptember 1-től kezdődőieg a minimum befizeté­sek legyenek a következők: Ha a havi járandóság: $40.01 vagy több $20.01-tői $40.00-ig $10.01-től $20.00-ig $10.00 vagy kevesebb A fenti határozat legyen a hivatalos közlöny következő (nyári) számában köztudomásra hozva. 35. Az igazgatóság tudomásul vette Dankó igazgató jelentését, hogy a Chicagói kugliverseny költségeinek fedezésére rendeljen el fiókonként egy 50-50-es sorsolást, hogy ezzel is növel­jük a nyerők díjösszegeit. Ez az ügy a végrehajtó bizottsághoz és a jogtaná­csoshoz lett átutalva azzal a megbízás­sal további megfontolás céljából tegye­nek jelentést az igazgatóságnak. 36. Az igazgatóság tudomásul vette a levelet, mely a Nyolcadik Törzs Alapitványtól, Magyar Kultúrintéz­ménytől, Ligonier, Pennsylvania, érke­zett be kérvén anyagi és erkölcsi támo­gatást a William Penn Egyesülettől a Magyar Örökségünk konferenciára, mely 1981. augusztus 20, 21 és 22-én lesz megtartva Ligonierban, Pennsyl­vániában. Ez az ügy további megfonto­lás végett a végrehajtó bizottsághoz lett átutalva. 37. Az igazgatóság tudomásul vette a következő köszönő leveleket: Stelkovics J. Albert és Mária, volt központi titkár és pénztáros, Balabán M. Margit és családja, Bertalan R. Coloman, 45-ik fiók, Cleveland, Ohio, Boros-Kazai András és Mária, In­diana Egyetem, az Ural-Altaic tanosz­tály. 38. Szilágyi István, volt ideiglenes központi titkár lemondása következté­ben Stelkovics J. Albert, volt központi titkár-pénztáros felajánlotta, hogy rész­időben hajlandó az ideiglenes központi titkárságot elvállalni, mindaddig amig a végrehajtó bizottság nem gyülésezik és más ideiglenes központi titkárt nem nevez ki. 39. Charles elnök megköszönte az igazgatóknak az Egyesülettel szemben bizonyított türelmüket és gondoskodá­sukat. Nagyon nehéz gyűlés volt, de úgy érzi, hogy a döntések az Egyesület hasz­nát fogják szolgálni. Biztonságos haza­utazást kíván az igazgatóság tagjainak. 40. Az elnök a gyűlést 12:15-kor lezárta. Radvány J. Ferenc az igazgatóság titkárja Hitelesíti: Charles Elmer, központi elnök és az igazgatóság elnöke A MÚLT NYOMÁBAN A “Szigeti veszedelem” hősnője SZIGETVÁR, Baranya megye — Érdekes irodalomtörténeti felfedezést tett a Szigetvári Várbaráti Kör elnöke, Molnár Imre helytörténész: létező sze­mély volt Kumilla, a “Szigeti veszede­lem’’ török hősnője, és azonosította a költeményben szereplő forrást is, ahol a leány halálát lelte. A költő Zrínyi Miklós a szigeti vár 1566. évi ostromáról irt nagy művében szép emléket állít Szolimán leányának, Kumillának és szerelmesének a tatár Delimánnak, aki a török had legdere­kabb vitéze volt. A költemény szerint a szultán Rusztán béghez akarja kénysze­ríteni lányát, mire a fiatal tatár kán megöli a béget, majd tette után elbuj­­dosik a táborból. Kumilla követi szerel­mesét és a vár közelében levő forrásnál titokban találkoznak. A lány megszom­jazik, mire Delimán vizet merit a kutból, de megfeledkezik arról, hogy a pohara sárkányvérrel mérgezett. Ku­milla meghal a víztől, az ifjú kán pedig később a várvédő Zrínyi kardjától esik el. Nemrégiben egy török képes folyóirat került Szigetvárra, a várbaráti körhöz, benne egy régi festmény szines repro­dukciója. Az isztambuli Topkapi Sze­­rájban (képtárban) őrzött képen szép, fiatal nő látható. Molnár Imre nagy meglepetéssel és örömmel fedezte fel a festményre irt latin nyelvű szöveget, mi­szerint az ábrázolt személy Szolimán szultán Camilia, azaz Kumilla nevű lánya. A képet a szultán megrendelé­sére készítette a XVI. század közepén élt festőművész. A “Szigeti veszedelem” tragikus sorsú hősnője tehát nem a költő Zrínyi Miklós képzeletének szü­lötte, hanem valóságos személy volt. Molnár Imre úgy véli: sikerült az eposzbeli forrást, Kumilla és Delimán találkozóhelyét is azonosítani. A vártól mintegy két kilométerre, egy kis domb­hajlatban néhány fától körülvéve tiszta vizű forrás fakad, amelyet a nép basa­­kutként emleget. A név tehát arra vall, hogy a forrást már a török időkben is ismerték, és használták. A “Szigeti veszedelem” leírását alapul véve ez lehetett a forrás, ahol a szép szultán­lány életét veszítette. A középkori forrás ma is él. Vizéből szívesen merítenek az arra járó kirán­dulók, vagy a közelben dolgozó mezei munkások. A vár környékét néhány évvel ezelőtt természetvédelmi területté nyilvánították és most rendezési terv készül a történelmi színhelyre. Ennek kapcsán megóvják és helyreállítják a régi forrást is. A várbaráti kör azt java­solta, hogy adjanak uj nevet a basakut­­nak: a boldogtalan török lány emlékére nevezzék el Kumilla kútjának. Iglódi Zoltán A befizetések történjenek igy: évenként, félévenként, negyedévenként vagy havonként évenként, félévenként vagy negyedévenként évenként vagy félévenként csak évenként 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom