Washingtoni Krónika, 1987. szeptember-1988. június (12. évfolyam, 1-4. szám)

1987-12-01 / 2. szám

11 150 ÉVES LENNE A NEMZETI SZÍNHÁZ Kivonat az Edmontoni Magyar Kulturkör (Edmonton, Alberta, Canada) " TOB OR ZÓ " ovrtu lapjában "egykori híradások és hiteles adjatok alapján" közölt riportból, melynek dátuma: Pest, 1837, augusztus 22. A Kerepesi üt (mai Rákóczi út) és a Belső körút (mai Muzeum körút) sarkán hatalmas uj épület emelkedik. Körülötte még itt vannak a mészgődrök, a homokbuckák, a gyors és lázas épitkezés nyomai. Még egyenetlen, félig rakott az üt, amely a kocsifelhajtóhoz vezet, de bent rÖl ünnepi fény ragyog hivogatöan. Az épület körül hullámzik a néptömeg. Mindenki ünneplő - be öltözött, minden arcról lelkes, büszke kí­váncsiság árad. Benn az ámulat moraja zúg... Milyen szép minden!...Milyen pompás a félköralakú elrende­zés !...Páholyok két emelet magasságban, fölöttük a karzat. A kékeszöld mennyezetet falfestmé­nyek ékesitik. A páholyok között aranyveszökkel cifrázott karcsú oszlopok fehérlenek.A könyök­lők pirosak, aranyszegély fut végig rajtuk. Valamennyi ülés zöld szinÜ. A karfákon vó'rós tá - maszkodők....Felépült a Pesti Magyar Szinház, a nemzet színháza!... A nemzeti színeket szépen összhangba fogja a finom aranyozás: úgy ragyog, mint az ünne­pi öröm a szemekből. Az egész színházra tündérfényt hintenek a diszes karos gyertyatartők. Percek alatt megtelik a nézőtér. Itt vannak a magyar szellemi élet kiválóságai, a köl­tők és az irök. A vendégeket Bajza József, a szinház igazgatója fogadja. Megjelent Erkel Fe - renc is. Buda és Pest minden részéből eljött mindenki, aki igaz magyarnak vallja magát. Az a­­risztokratákat is képviselik néhányan. Itt van Széchenyi István és Wesselényi, az ifjúság bál­ványa. Ezer és ezer kisember szerény pénzecskéje épült bele a színházba, a megnyitás ezeknek az ünnepe. Lám, a német iparosok is előszedtek vasárnapi ruhájukat, s ott ülnek áhitatos arcr cal a zártszéken. A szinházi látcsövek kinváncsian kutatják végig a páholysorokat. Most minden szem a bal oldali első páholy felé fordul, s hatalmas éljen harsan: Vivát Földváry Gábor!...Vivát!... Az ő lelkes munkássága, vasakarata, izzó hazafiassága sokmindenben eldvitte a szinház ügyét. Együtt dolgozott a munkásokkal. Sokan látták amikor a családjának tagjaival lapátolta a földet... Hajában ezüst szálak csillannak. Szerényen moso­lyog és a karzat felé mutat... A lelkesedés határtalan: Vivát!... Vivát!..... Ez az ünneplés azokat köszönti, akik hónapokon át ingyen dolgoztak a szinház épitésében. Feláldoztak még a vasárnapi pihenőjüket is, hogy a szinház idejére felépüljön. Sötét ünneplő­jén csendesen, elégedetten néznek körtil. Az ünnepi esthez méltó a műsor is, hiszen Vörösmarty Mihály irta az előjátékot... Ünne­pélyes méltósággal felgördül a nagy, rojtokkal diszitett, súlyos függöny. A nézótér elcsendesedik. A nemzet szinházának első előadása megkezdődik. < á Mintegy száz évvel később szárnyra kelt Budapesten az egyik legnépszerűbb sláger: Békeffi István HETRE MA VÁROM A NEMZETINÉL Lajtai Lajos WASHINGTONI KRÓNIKA XII. ÉVFOLYAM 1987. DECEMBER HÓ Hét - re ma vá • rom a Nem - ze - ti - nél Ott. a - hol a ha - tos meg » áll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom