Washingtoni Krónika, 1982. szeptember-1983. június (7. évfolyam, 1-4. szám)

1982-09-01 / 1. szám

12

FÉNYKÖVI JÓZSEF ELEFÁNTJA A SM1THS0NIANBAN

A világ legnagyobb elefántja, amelyet a hires afrikai vadász - FÉNYKÖVI JÓZSEF - ajándé - kozott a SMITHSONIAN INSTITUTION-nak, a MUSEUM OF NATURAL HISTORY rotundájában látható. (Constitution Ave., & 10th Str. NW.) Szakértők megállapítása, hogy az elefánt 100 éves volt, amikor (1955-ben) Fénykövi elejtette. Élősúlya: 8 tonna; magassága 13 la'b 2 hüvelyk; hossza, ormánya hegyétől a farka végéig 33 láb 2 húv* volt.

Fénykövi József Magyarországon született e's mint katonatiszt harcolt az I.Világháborúban, araikor orosz fogságba került. Hadifogsága idején kötó’tt házasságot orosz származású feleségével, SONJA-val, aki tökéletes éiettársa volt egész életében. (Fénykövi 1971. szeptemberben meghalt.)

A két világháború között a melegebb éghajlatú Spanyolországba költöztek, ahol mint kiváló mérnök hidak és vasúthálózatok tervezésével jelentős vagyont gyűjtött. Feleségével minden évben 3-4 hónapot töltöttek Angolában (Délnyugat Afrika), ahol farmja és 1,000 acres vadászterülete volt.

1954-ben történt, hogy vadászat közben óriás méretű elefántlábnyomokra bukkant.Bár az elefántot nem sikerült meglátnia, mégis egy évig tanulmányozta (főként Londonban) mindazt ami a mammut elefánttal, vadászatával és a zsákmány preparálásával kapcsolatos. A kővetkező évben - precizitására jellemző tervek, felszerelések és több tonnányi só birtokában - ismét Angolába ment, ahol 23 benszülőttel a mammut elefa'nt keresésére indult.

Az líttalan dzsungel trópusi hőségében már második napja cipekedtek a felszerelések és a szükséges kellékek tömegével, amikor végre megpillantottak két óriási elefa'ntot. Az egyik olyan hatalmas volt, mint egy őskori állat. Fénykövi 65 yard távolságból célbavette mindkét állatot, melyek bár találatot kaptak, mégsem támadtak hanem elmenekültek.A rekkenő hőségben kb. 6 mérföldön keresztül rohantak a mammut elefánt után, mig végre sikerűit Fénykővinek letéri teni. A lelőtt elefánt csak két hüvelykkel volt kisebb mint az Őskorban élók. A bőrét - melynek súlya 2 tonnányi volt - még a helyszínen több tonnányi sóval konzerváltak.

A SMITHSONIAN INSTITUTION őrötanel fogadta Fénykövi ajándékát. Az elefaht bő'rének kikészítését és kitö'mését a legkiválóbb szakértők végezték. A 16 hónapig tartó, odaadd mesteri munkájuk eredménye, hogy "THE FÉNYKÖVI ELEPHANT"-ja élethűen látható a muzeum rotundájában, amely 22. éve kedvenc találkozó helye a Washingtonba özönlő túristáknak.

"See you at the elephant" - melyet nem lehet eltéveszteni!

* ★ *

A dióhéjban összefoglalt ismertetés anyaga a következő forrásmunkákból származik:

1'/ THOMAS DOZIER: "OUR ELEPHANT - HOW IT CAME HERE" (SMITHSONIAN 1975. márciusi száma)

2/ JOHN SHERWOOD: "AN ELEPHANT'S TALE" (WASHINGTON POST MAGAZIN, 1981. junius 7.-i sz.) Erre a mindenképpen lekicsinylő szándékkal Íródott cikkre Fénykő’vi jóbarátja helyreigazító adatokka] válaszolt a WPM 1981* aug. 23. számának "LETTERS" cimű rovatában* 3/ A jelzett válasz VOLKMAR WENTZEL tollából. 4/ A WASHINGTONI KRÓNIKA külön értesülése Volkmar WentzeltŐl, valamint Fénykövit ismeró’, washingtoni magyaroktól.

VOLKMAR WENTZEL, aki a NATIONAL GEOGRAPHIC fotóművésze, szoros barátsága révén tó'bbizben heteket töltött FÉNYKŐVIÉK otthonában, ügy Madridban, mint Angolában, és igy ismeri a hires vadászat minden részletét és megismerte a házaspár kiváló emberi értékeit is.

DR. MADAY BÉLA és DR. WAGNER FERENC személyes tapasztalata, hogy a magasan kulturált, gazdag és a legigényesebb körökbe tartozó FÉNYKÖVI változatlanul büszke volt magyarságára. Kereste és szerette honfitársai társasága't. Ennek eredménye, hogy folyékonyan, akcentus nélkül és választékosán beszélte anyanyelve't, bár évtizedek óta távol élt hazájától.

WASHINGTONI KRÓNIKA VII. ÉVFOLYAM 1982. SZEPTEMBER HÓ