Washingtoni Krónika, 1981. szeptember-1982. június (6. évfolyam, 1-4. szám)

1981-12-01 / 2. szám

2

MENNYBŐL AZ ANGYAL

menj sietve

MÁRAI SÁNDOR

(New York. 1956.1

IN MEMÓRIÁM

or THE

25TM ANNI VERSARY

pl* TM*

HUNGARIAN. REVOLUTION;

Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok Között Hallgatnak a harangok.

Ahol nőm csillog a karácsony,

Nincson aranydió a fákon,

Nina más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd ol nokik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal vigyél hirt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad. Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

Ne beszélj nekik a világról.

Ahol most gyertyafény világoi.

Meleg házakban terül az asztal,

A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapir zizeg, ajándék,

Bölcs szó fontolgat, okot szándék. Ctillagszóró villog a fákról:

Angyal, te beszélj a csodáról.

Vr *

EÍS 25 EVVEL KÉSŐBB...

Mondd el, mert ez vilóg csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett —

És sokait vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi,

Egyik érti, másik nem érti.

Fejük csóválják, sok ez, toknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak. Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Méoek Krisztusa, Magyarország.

Es elmegy sok ember előtte:

A Katona, ki szivén döfte,

A Farizeus, ki eladta.

Aki háromszor megtagadta.

Vele mártott kezet a tóiba. Harminc ez útpénz ért kínálta S amig gyalázta, verte, .szidta: Testét és vérét itta —

Most óll és bámul a sok ember.

De szólni Hozzá senki nem mer.

• V * H í 9 Te * N S or HUNGARIAN DESCENT

A SZAB ADSAGHARC

HŐSEINEK EMLÉKÉRE

ÄLLtTOTTA AMERIKA MRAYARSaO*

^ HEM FELEJTÜNK.1

NEW BRUNSWICK, NEW JERSEY USA 1981. OKTÓBER 23.

Mert ö sem szól már, nem is vádol.

Néz. mint Krisztus a keresztfáról.

Különös ez a karácsonyfa,

Ördög, hozta, vagy Angyal hozta —

Kik köntösére kockát vetnek,

Nem tudják, mit is cselekesznek.

Csők orrontják, nymok, gyanítják Ennek az éjszakának titkát,

Mert ez nagyon furcsa korócsony:

A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról.

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja.

Megáldja a szentséget pápa.

És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt.

Mert egy nép őzt mondta: "Elég volt."

Nem érti ezt a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miárt remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, hősből törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik. Hebegve, mert végképp nem értik — ök, akik örökségbe kapták —:

Ilyen nagy dolog a Szabadság? . . .

Angyal, vidd meg a hirt az égből. Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor — a gyermek, a szamár, a pásztor — Az alomban, a jászol mellett.

Ha az Élet elevent ellett,

A Csodát most is ök vigyázzák, leheietükkei állnak strázsát.

Mert Csillog ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik —

mennyből az angyal.

*

*

WASHINGTONI KRÓNIKA VI. ÉVFOLYAM 1981. DECEMBER HÓ