Washingtoni Krónika, 1978. szeptember-1979. június (3. évfolyam, 1-4. szám)
1978-12-01 / 2. szám
3 INTERJÚ PR, LÉKAI LÁSZLÓ BÍBOROS PRÍMÁSSAL űr. Lékai László biboros, Magyarország prímása fogadta Tasnády T. Álmos honfitársunkat, aki 1957 óta él Belgiumban. A biboros által adott interjú teljes szövegét - a WK terjedelme miatt - Tasnády T. Álmos az alábbiakban közölt lerövidített formában is rendelkezésűnkre bocsátotta. Biboros ur, a magyar koronázási ereklyék hazajutása után katolikus körökben felvetődött a kérdés, hogy miért nem a katolikus egyház illetékes a Szent Korona őrzésében? Az ön főpásztori körlevélben ismertetett válaszának mi a lényege? LÉKAI BÍBOROS: "....Az 14-98. évi országgyűlés törvénycikkben mondotta ki, hogy a Szent Koronát ezentúl ne a főpapok,hanem egyedül a világiak őrizzék. A rendek között ott voltak a főpapok is, ők is erre az uj törvénycikkelyre szavaztak. Tehát a Szent Koronát majdnem 500 év óta nem az egyház őrizte, hanem az állam. - Az egyháznak a koronához való kapcsolata abban állott, hogy a koronázáskor a misét az esztergomi érsek,a prímás mondotta és eleinte a püspökök segédletével, majd 1687-től kezdve a nádorral együtt tette a király fejére a koronát. Ezért magától értetődik, hogy a Szent Korona őrzéséről az 500 éves jogfolytonosság alapján most is az állam gondoskodik, amikor a Szent Korona újból a magyar nép birtokába került vissza. Az Egyházi Törvénykönyv az 1150-ik kánonban megengedi, hogy megái - dott, megszentelt tárgyak magánosoknak a birtokában is lehetnek: akár e^yetlen egy személynek, akár egy családnak, akár egy városnak, akár egy államnak. Az Egyház csak azt Írja elő: "reverenter tractentur"- hogy tisztelettel őrizzek az ereklyéket. A Magyar Püspöki Kar a múlt decemberi ülésén kifejtette: meg van győződve arról, hogy a Magyar Állam mindig megadja a Szent Koronának kijáró tiszteletteljes őrzést.... Nem az Egyház hatáskörében tartozik felfegyverzett koronaőrséget tartani." 3iboros ur, ön 1976-ban az Eucharisztikus Kongresszus alkalmából néhány amerikai magyar katolikus egyházközséget is meglátogatott. Az ön amerikai utcától sokan remélték, hogy az bizonyos elzárkózások enyhülését fogja eredményezni. Az 1977-ben Budapesten megrendezett III. Anyanyelvi Konferencián mégsem köszönthettük a külföldi magyar katolikusok küldötteit, ön miben véli látni e távolmaradás okát? LÉKAI BÍBOROS: "Ehhez szeretném még előzetesen hozzáfűzni: már 1976- ban is, de főképpen 1977-ben azokra a plébániákra és szerzeteshézakba5 amelyeket felkerestem a philadephiai Eucharisztikus Kongresszus alkalmával és egyes jóbarátoknak és ismerősöknek küldtem értékes magyar könyveket..., tavaly pedig a "Karácsonyi énekek" hanglemezét. Nagyon sok meleghangú, megilletődött levelet kaptam a magyarjainktól. Az^a lelki^enyhülés, amely már a kongresszus után elkezdődött az amerikai plébániák és szerzetesházak látogatása alkalmából a hivek lelkében,tovább erősödött ezen az egyszerű módon: a testvéri ajándékozás gesztusán keresztül. Nincs tudomásom arról, hogy a külföldi magyar katolikusok kaptak—e összeségükben vagy egyes nagyobb egyházközségeken avagy főlelkészeken keresztül meghívót, s igy a távolmaradásuk nem tekinthető ’katolikus távolmaradásnak’ hanem csak személyi távolmaradásnak." /folyt./
