Washingtoni Krónika, 1977. szeptember-1978. június (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977-12-01 / 2. szám
6 fá AMERIKAI KÖRÚTON A PHILHARMONIA 5ÜNGARICA -Csikágó, október 24-. A színpadi bejáró mellett ültem, mint hajdan - 1957-ben. Magamba szivtam minden kicsi célzást,évődést és a nagyon is emberi kitöréseket: a "kulisszatitkok" skáláját. Behunytam a szemem, hogy még jobban átélhessem a zenekar első évenek próbáit Bécsben és hogy most emléktáramba rögzíthessem a számomra oly nagy nap emlékét : a csikágói hangversenyt. Tegnap, egy nappal a Magyar Forradalom 21. évfordulója után,vezényelte utoljára a PHILHARMONIA HUNGARICÁT - annak alapitó zenekirektora: ROZSNYAI ZOLTÁN, ünnep lett a nap, emlékezetes marad a dátum. Nemcsak a közönségnek játszott a zenekar, de búcsuzkodva muzsikált Rozsnyainak is. Mozart G-Moll szimfóniája a régi Bécset varázsolta elénk. Ezt követte a hangverseny vendégszólistája: VÁZSONYI BÁLINT, aki DOHNÁNYI utolsó tanítványa volt. BEETHOVEN G-DUR zongoraversenye alatt a karmester és Vázsonyi alig észrevehető szem és arcjátéka mutatta, hogy tökéletes az összhang közöttük. A közönség meleg ünneplése is ezt igazolta. Rozsnyai minden elhangzott mü után - mielőtt meghajolt volna a közönség felé - felállította a zenekart, hogy velük osztozzon a sikerben.. A szünet utáni "Marosszéki táncok" KODÁLY végtelen szeretetét tolmácsolta az ősi magyar népzene felé. Az amerikai közönség is megérezte a különbséget: milyen egy Kodály-mü amikor magyar karmester magyar zenekarral kelti életre. CSAJKOVSZKIJ: Romeo és Julia, nyitány és fantázia, megérdemelt sikerével fejezték be a hangversenyt. A közönség szűnni nem akaró ovációjáh hagyományosan, BERLIOZ: RÁKÓCZI INDULÓ-val köszönte meg a zenekar. A koncertteremben szinte átforrósodott a levegő... És akkor felhangzott JOHANN SEBASTIAN BACH tiszta, békés zenéje. Ugyanaz a zenekar, amelyik öt perccel előtte úgy hangzott mintha kétszázan játszottak volna, most egy kamarazenekar lágyságával, halkan muzsikálta Bach szférikus zenéjét. A színfalak mögött összepakolták a hangszerekét. SAS PALI, utimarshall és ügyelő gondoskodott róla, hogy minden felkerüljön az autóbuszra, amely ezernyi mérfölden viszi'majd a zenekart egy másik városba. Mé^ egy kis baráti beszélgetés a SZATHMÁRY LAJOS hires csikágói vendéglőéiben, a "BAKERT"-ben, ahol Szathmáryék magyaros vendégszeretet - tel vettek körül a zenekar tagjait. És LÓRÁNT GÁBOR, a zenekar krónikása, az "alapitótagok" egyike mesélt az életükről, a zenekar híreiről. Az 1957-ben, Badenban megalakult Philharmonia Hungarica-nak megfogyatkozva bár, de ma is vannak alapitótagjai. A zenészek nagyrésze is magyar. Olykor-olykor felfrissül az utánpótlás, mert "lemarad" valaki a magyarországi zenekarokból. Szó van róla, hogy a BUND / a német kerületi kormány/ a legmagasabb rendsorolést szavazza meg a Philharmonia Hungaricának, ami jelentős erkölcsi és. anyagi, sikert is jelent. Holnap egy újabb hangverseny. Pihenni készülnek a zenészek. A csodálatos estét az ő számukra is bearanyozta a csikágói magyarságnak felé - .jük áradó szeretete-A Csikágó közelébe költözött GOLDINGER JUDITH a WASHINGTONI KRÓNIKA felkérésére irta a fenti beszámolót. Annak idején - két évig - a BÉCSI MAGYAR HÍRADÓ riportere volt. A beszámolóhoz hozzátartozik még a WK szerkesztőjének utólagos ér— tesülése is.^A hangverseny közönségsikerének megszervezését páratlan lelkesedéssel látta el - Szathmáryékkai az élén - Csikágó magyarsága. Eladtak 4-50-db. tiz dolláros jegyet; valamint a hangversenyterem összes páholyait, melyeknek ára páholyonként száz dollár volt!
