Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Pannonhalmi Miklós: Halátjárók
86 Pannonhalmi Miklós: Halátjárók A vízerőművek esetében a legjobb elhelyezés az erőtelep partoldali része, a belépés a turbinák kiömlő nyílásainak térsége. A duzzasztó és az erőtelep közötti holt térben a vándorlásra hajlamos halak összegyűlnek. A túl mélyen az alvízbe benyúló belépőtér megnehezíti annak megtalálását. A legtöbb esetben az ilyen megoldás csökkenti a halátjáró hatékonyságát. Az oldalcsatornás erőművek esetében halátjáró szükséges az erőtelep alvizének és felvizének összekötésére, általában az erőtelep mellett. A főmeder vízellátásának biztosításához is ajánlott halrámpa beépítése. Mivel a főmederben folyó vízmennyiséget duzzasztóval szabályozzák, értelemszerűen e mellé kell a rámpát megépíteni. A rámpa a közepes vízhozamok átvezetésére is szolgálhat. 5.2. Alvíz A vízi élőlények tájékozódása számára az áramlás döntő szerepet játszik. A felúszás azonban nem szükségszerűen mindig a fő sodorvonalban történik, hanem az úszóképesség függvényében a sodorvonal mentén. Amennyiben a vándorlást egy záróműtárgy akadályozza, a halak az alatt egy mellékáramlást keresnek, hogy fel tudjanak úszni, de még mindig a pozitív reotaxis tartományban. A halátjáró bevezető részét ott kell kialakítani, ahol a vándorló halak az áramlási viszonyoknak és a műtárgy kialakításának megfelelően gyülekeznek. Ez a hely általában a turbinanyílások, illetve a duzzasztó felső élének térsége. Itt kell kialakítani a csalivizet - mellékáramot - annak érdekében, hogy a halak megtalálják a halátjárót. A megvezető áramlást - csalivizet - a vízi élőlényeknek érzékelni kell és a csalivíz áramlási sebességének a halátjáró esetében 0,8-2 m/s tartományban kell lennie. A halátjáró belépését lehetőleg a sodorvonallal párhuzamosan, a part mellett kell kialakítani, hogy a halak a vándorlási irányuk változtatása nélkül tudjanak a halátjáróba úszni. A sodorvonalba túl mélyen benyúló bevezetés csökkenti a halátjáró „megtalálhatóságát”. A csalivíz kitorkollását az alvízi oldalon minél lejjebb helyezzük el, hogy a halak a mellékáramlást észleljék. Modellkísérletek igazolták, hogy a belépési szög max. 45° lehet. Meredekebb becsatlakozás esetén a part áramlászavaró hatása miatt a part mentén felúszó halak nem érzékelik a csalivizet. 5.3. Felvíz A halátjáró felvízi elvezetésének olyan hosszan kell benyúlnia a turbinák vagy a duzzasztó elé, hogy a felúszó halak ne sodródhassanak le. Legalább 5 m-es távolságot kell betartani. Amennyiben a felvízi vízsebesség meghaladja a 0,5 m/s-ot, akkor a felvízen meghosszabításként terelőfalat kell beépíteni. A szükséges mértékű csalivizet a felvízről vagy az egyik pihenő tó, medence irányából nyílt vasbeton csatornán vagy csővezetéken keresztül kell a halátjáró torkolati szakaszára vezetni olyan módon, hogy a halátjárón érkező vízhozammal együtt megfelelő mellékáramot képezve a megtalálhatóságot biztosítsa. Az állandó duzzasztási szintnél a felvízi oldal kialakítása általában könnyen
