Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 3. szám
206 Ziegler Károly (1898-1985) mérnöki állást. Egészen pontosan: a Szekszárd-bátai Armentesítő és Belvízszabályozó Társulatról volt szó... Szekszárdi lakos lettem tizenhét esztendőre. És itt szerettem meg a vízügyi szolgálatot. Itt jöttem rá, mennyi cselekvési lehetőség nyílik a gondolkodni akaró, bátor szakaszmérnök előtt, milyen sok férfias próbát kínál ez a pálya.” Az állást megpályázta és elnyerte. Két mérnök volt a társulatnál: Molnár Sándor igazgató-főmérnök és Ziegler Károly szakaszmémök. (Volt továbbá egy vízmester, négy gátőr és három csatomaőr...). Rengeteget dolgozott: „Egy személyben végeztem a tervezést, a szervezést, az építkezés vezetését, a munkabér elszámolását...” Szekszárdi tartózkodásának talán legizgalmasabb mérnöki feladata volt az 1926. évi árvíz által megrongálódott decsi szivattyútelep megerősítési munkája. Ziegler szerint a világon először nekik sikerült a szivattyútelep alapját - ami a folyóshomok miatt vészesen meggyengült - cementhabarcs besajtolásával stabilizálniuk. E szekszárdi társulati tevékenység meghatározó lett egész életére. Itt jegyezte el magát teljességgel a vízügyi szakmával, kiváló elméleti felkészültségét itt kezdte el a mindennapok gyakorlatában gyümölcsöztetni. Már szekszárdi lakos volt, amikor megnősült, unokahúgát, Bartók Béla elvált feleségét, Ziegler Mártát vette nőül. Két gyermekük született: Károly és Márta. Feleségének első gyermeke, iij. Bartók Béla, féltestvéreivel Ziegler Károly gyermekeivel együtt nevelkedett. Ifi. Ziegler Károly később a VIZITERV ismert mérnöke lett; leánya, Ziegler Márta szekszárdi főnöke fiának, Molnár Dénesnek lett a felesége. Sportolt is, teniszezett. Megszervezte a szekszárdi gimnazisták teniszcsapatát, akikkel elnyeri a dunántúli bajnoki címet. Sikeresen épült be a város közéletébe, a Szekszárdi Kaszinónak nemcsak tagja, hanem - a városból való végleges távozása előtt - háznagya is volt. Szakmai egyesületekbe is belép: 1924-ben tagja lesz a Magy>ar Mérnök- és Építész-Egyletnek, 1927-ben pedig a Mérnöki Kamarának. Már nevet szerzett a társulati mozgalomban. Szakmai ambíciója volt: részt venni az alföldi öntözési programban. Erre a szekszárdi társulatnál nem volt lehetősége, ezért megpályázza és elnyeri a Hosszúfoki Armentesítő Társulat igazgatófőmérnöki állását. Új munkahelyén - az 1940-42-es belvizek tapasztalatai alapján - elkészítette a Kettős-Körös jobb parti belvízvédekezési munkák nagyarányú fejlesztési terveit. Jelentős árvíz- és belvízvédekezési tapasztalatokat szerzett az alföldi körülmények között 1941-42-ben. Országosan úttörője volt a motoros öntözésnek. A Körösökön telepítette az első teleszkóp-csöves szivattyút, ami lehetővé tette a vízállásnak megfelelő mozgatást. Az új hatalom rábízta a békési földosztás irányítását. Erre így emlékezett: „... a gátőrök, a vízmester, mindenki földet osztott.”
