Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 2. szám
198 Könyvismertetés amely A=0-3000 km2 vízgyűjtő nagyságokra volt használható. A hazai szakirodalomban az utóbbi 60 évben még további tapasztalati képletek, összefüggések is születtek, azonban azok nem terjedtek el. Végül az OVF 2001-es módszere említhető (Kőris Kálmán és társai munkájaként). Ezt az eljárást 2020-ban kiegészítették; ez képezte alapját az új hazai empirikus árvízszámítási segédletnek, (OVF 2020), amelynek leírását, alkalmazási feltételeit és használati útmutatóját a kötetben közlikés a számításokhoz ezt az eljárást használták. Az árvízszámításokat hat ún. lefolyási régióra végezték el és az eredményként közölt adatokat is így rendszerezve tették közzé. Egy-egy lefolyási régió a hegy- és dombvidéki kisvízfolyásokkal érintett hat vízügyi igazgatóság területére teljed ki. A kötetben áttekintik a hidrológiailag észlelt hazai kisvízgyüjtőket, azok területi elhelyezkedését, főbb geográfiai adatait, valamint árvízi (nagyvízi) észlelési anyagát. Az adatokat (247 vízmérce észlelési adatsorát, az évi nagyvízhozamokat [NQ, mVs]) jól áttekinthető táblázatokban, grafikonokon tüntették fel, illetve a vízfolyás-hálózatot és az észlelési helyeket régiónként (vízügyi igazgatóságonként) szemléletes térképeken ábrázolták. Elemezték a nagyvízi adatsorok statisztikai tulajdonságait (függetlenség, trend, homogenitás), amelynek eredményeit digitális adathordozón csatolták a kötethez. A statisztikai előkészítő vizsgálatok után az adatsorok eloszlásfüggvényeit határozták meg. Közlik a vizsgálatok elméleti alapjait; a számítások teljes anyagát pedig ugyancsak digitális adathordozón mellékelték. Vízügyi igazgatóságonként táblázatba foglalva adják meg a különböző valószínűségű nagyvízhozamok összefoglalását. A kötet mellékleteként közlik a lefolyási régiók térképét, az egyes régiók q^%-os fajlagos árvízhozamainak grafikonjait, a nagyvízi lefolyást befolyásoló paraméterek régiónkénti értékeit. Tanulságos és érdekes, szakmailag hiánypótló a kötetnek csaknem felét kitevő árvíztörténeti gyűjtemény, mely a hazai kisvízfolyások legjelentősebb, és legtanulságosabb történelmi árvizeit írja le 1875 és 2020 között. Ennek ismerete napjainkban különösen fontos, miután - minden bizonnyal a klímaváltozás következményeként - gyakoribbá váltak hazánk területén is a kisvízfolyásokon kialakuló ún. villámárvizek. A kötet időrendben 28 árvízi eseményt mutat be. Az első ezek sorában a budai Ördögárok 1875. júniusi katasztrofális árvize. Ezt követi a miskolci „nagy árvíz”, amely a Szinva és a Pece patakokon 1878. augusztus 30-31 -éré virradó éjszaka történt és Magyarország legtöbb halálos áldozatot követelő természeti katasztrófája volt. Az időrendi ismertetések sorában az utolsó a Babócsai Rinya 2020. júliusi nagy árvize. A kötet alapos mü, sok kérdést megválaszol, a napi tervezői, árvízvédekező gyakorlatban nélkülözhetetlen segédlet, ugyanakkor a téma számos részletében továbbgondolásra is sarkal. Ismerteti; Szlávik Lajos
