Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 2. szám
Vízügyi Közlemények, CV évfolyam, 2023. évi 2. füzet 181 alelnöke, 1871. május 17-től egészen haláláig pedig elnöke volt. A miniszterelnöki tisztségről való lemondását követően idejének legnagyobb részét az MTA ügyeinek szentelte. Elnöki működésének egy jelentős periódusában az MTA főtitkára Arany János volt. Kiemelt feladatának tartotta Széchenyi István szellemi hagyatékának rendezését (Lónyay 1875). A Felsöszabolcsi Társulat elnökeként kiemelkedő szerepet játszott szőkébb pátriája, a Rétköz vízszabályozásában, valamint a Tisza szabályozásának ügyében, mint a Tiszavölgyi Társulat újjáalakítója és haláláig elnöke. 1871 decemberétől szerkesztője volt a tekintélyes Budapesti Szemlének. A halálát követő évben ott jelent meg önéletrajzi töredéke (Lónyay 1885). Kiemelkedő politikus, államférfijeles közíró, tudományos igényű müvek szerzője volt {Lónyay 1863, 1869, 1873-75). Lónyay Menyhért 1884. november 3-án hunyt el Budapesten. A Szabolcs vármegyei Tuzsér községben lévő családi sírboltban helyezték végső nyugalomra {Hamza 2023). it is it „Amikor az Úr a világot teremtette, minden teremtményének megvolt már a maga helye, csak a Tiszának nem. Ezért Szent Péterhez fordult panaszával. Péter aranyekébe fogta szamarát, s meghagyta a Tiszának, hogy kövesse, jöjjön a barázdában. A szamár éhes volt, minden bogáncsért félrefordult, a barázda görbe lett. A Tisza, mivel az eke fonta barázdában követte a szamarat, szintén kanyargós lett (Magyar népmonda) Az alábbiakban a Lónyay Menyhért vezette Felső-szabolcsi Tiszai Armentesítő Társulat történetén keresztül szeretnénk bemutatni a Felső-Tisza-vidék, közelebbről a Rétköz 19. századi metamorfózisát, melynek következtében a táj, és a benne élő emberek élete is gyökeresen átalakult. Lónyay Menyhért gyermekkorától kezdve tanúja volt a Tisza vidékén élő emberek mindennapjainak, az árvizek ellen való küzdelemnek, a gazdálkodási nehézségeknek. Más Tisza-parti településekkel ellentétben a későbbi Felső-szabolcsi Társulat területe egyébként is különleges helyzetben volt. A társulat területe lényegében egybeesett a Rétköz területével, ezzel a Tisza és a nyírségi dombok által közrefogott, nyílt ártérnek számító térséggel, amelynek lakói évszázadok óta együtt éltek a vissza-visszatérö vizekkel. Életmódjuk, gazdálkodásuk ehhez igazodott generációkon át. A terület egyik legjobb ismerője, Kiss Lajos néprajztudós így jellemzi a szabályozás előtti Rétközt: „Hajdan 30, most részben vagy egészben 28 község határát foglalja magában ez a mélyen fekvő terület, mely a Tisza évenkénti kiömlésének helye volt, hova nem csak a Tisza öntötte évezredek óta áradó vizét, de idefolyt a közel 50 méterrel magasabban fekvő
