Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
vizsgáltattam meg a Tisza-Szamosközi Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat működését. ... Ez a társulat nem a töltések javításán és emelésén dolgozott, hanem személyzetét 70 holdnyi gyümölcsösének megmunkálására használta fel.... A hároméves terv keretén belül elsősorban a gyümölcsösének öntözésére szolgáló berendezésekfejlesztésére igényelt a társulat hitelt." (TDT 1948a). A társulatok gazdálkodási tevékenysége szálka volt egyes politikusok szemében. Ugyancsak letartóztatják Reviczky Györgyöt'1, az Ecsediláp Lecsapoló és Szamosbalparti Ármentesítő Társulat igazgató-főmérnökét is, a társulat gazdálkodásával kapcsolatos visszaélések vádjával. 1948-ban a politikai életet már megülte a mindenhol szabotőröket, panamistákat és hazaárulókat kereső diktatórikus légkör, így nem is csoda, hogy nem egészen egy hónap múltán immár — a „kvázi” kisgazda vezetés alatt álló — Földmívelésügyi Minisztérium összeesküvőinek szabotázsával magyarázták a tiszai árvizet {Fejér 1997). A Tisza-Dunavölgyi Társulat alig néhány héttel a felső-tiszai árvízkatasztrófát követően, 1948. február 7-én tartotta évi rendes közgyűlését, amelynek egyik központi témája a társulatok államosítása volt. A közgyűlésen részt vett és felszólat Vas Zoltán is. Az 1947 szilveszteri, 1948 januári árvizi események hatására a hangnem változott, Vas Zoltán személyes árvízi tapasztalatai egyértelműen ürügyül szolgáltak az államosítás deklarálásához. Bejelentette, hogy az ármentesitő társulatokat a konnányzat a legrövidebb időn belül államosítani fogja: „Erre van gazdasági főtanács határozat, és amint azt mindenki láthatta az elmúlt három esztendőben, a kormány szilárd és kemény gazdaságpolitikát folytat és elhatározásait meg szokta valósítani... A kormányzat számára az ármentesítés kérdése országos kérdés... Ezért halad a kormányzat az államosítás útján és ezért fogja megvalósítani az ármentesítő társulatok államosítását. ” 37 37 Reviczky György (1895-1961). 1914-ben beiratkozik a Kir. József nádor Műegyetemre. 1915-1918 között lovastüzérként katonai szolgálatot teljesít, majd tartalékos főhadnagyként szerel le. 1918-tól folytatja műegyetemi tanulmányait és 1922-ben szerez mérnöki oklevelet. 1922-1924 között tanársegéd a Műegyetem geodéziai, 1925-1928 között a vízépítési tanszékén. 1933. szeptember 12-től a mátészalkai székhelyű Ecsedi-láp Lecsapoló és Szamosbalparti Ármentesitő és Belvízszabályozó Társulat igazgató-főmérnökévé választják. Ezt a munkakört 1948-ig tölti be. A Földmívelésügyi Minisztérium rendeletével 1948. április 30-án állásából felfüggeszti és fegyelmi vizsgálatot indít ellene. 1948. május 1-től a Társulat ügyeinek igazgatását helyettesének, Mokos Sándornak kell átadnia. 1948 augusztusában az Országos Vízgazdálkodási Hivatal által kiadott rendelet megszünteti tényleges szolgálati viszonyát. 1948-1952-ben a Népbíróságok Országos Tanácsnak (NOT) határozata alapján négy évet börtönben tölt (elítélésekor vagyonelkobzásban részesül), az utolsó évet már mérnöki beosztásban. 1952-től 1954-ig a Betonútépítő Vállalatnál építésvezető különböző vidéki helyszíneken. 1954-től a Szombathelyi Vízügyi Igazgatóság Zala megyei főmérnöke. 1956-ban nyugdíjba vonul. 180 SzlávikLajos: Adalékok az 1947-48-as felső-tiszai árvíz történetéhez
