Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 1. füzet 173 Az említett „nedves” esztendők egy sor újabb tapasztalattal gazdagították az állami és társulati vízügyi szolgálatot. Mivel nem csak az egyes birtokosok szenvedték el a vízkárokat, de - a védekezés tetemes költségei miatt - a társulatok is anyagi lehetőségeik határára kerültek, bizonyos politikai és gazdasági körökben ismét felmerült a társulatok államosításának ügye. További tapasztalata volt a társulatoknak, hogy a belvíz helyenként jóval nagyobb veszélyt jelentett az árvíznél. Megérett az idő arra, hogy a vízgyűjtőkön végzett kultúrmérnöki munkákat, az országrészek megfelelő talajminőségi és esési viszonyait figyelembe véve az állami vízügyi szolgálat a belvízlevezető csatornákra új méretezési irányelveket készítsen. A fentiekkel kapcsolatban Trümmer Árpád32 a következőket jelentette ki: „... az állam közbelépése a belvízlevezetésnél éppen annyira indokolt, mint ahogyan szükséges volt az öntözőgazdálkodásnál is. ” Megítélése szerint a jó vízlevezetés költséges feladat, amelyet az érdekeltek nem tudnak csak önerőből megoldani. Nyilván ezért is vert az államosítás gondolata gyökeret egyes politikai és kormányzati tényezőkben, bár Trümmer a megoldást némileg másként képzelte el. Mivel a külvizek-belvizek levezetésének kérdéskörében az egyes társulatok - egymással szögesen ellentétes érdekeik miatt - még a vízügyi főhatóság beavatkozása ellenére sem tudtak esetenként megegyezni, Trümmer a kérdés egységes kezelését műszaki-jogi eszközökkel kívánta elérni. Elképzelései szerint "az ország területét egységes vízrendszerekre (vízszerkezetekre) kell felosztani. 10-12 ilyen rendszer szükséges, s egy-egy területen belül vízügyi kérdéseket a helyi érdekekre tekintet nélkül, egységesen kell megoldani.” (Trümmer, 1942) Az állami vízügyi szolgálat főnökének ez a véleménye érthetővé tette a társulatoknak az államosítással kapcsolatos aggodalmait (Fejér 2001). A Tisza-Dunavölgyi Társulat (TDT) központi bizottsága az 1941. február 6-i közgyűlésén foglalkozott az ármentesítő társulatok államosításának kérdésével. Ennek nyomán Khuen-Héderváry Károly felsőházi tag, helyettes elnök és dr. Davida Lajos főtitkár aláírásával egy 10 oldalas (egy elemző tanulmány mélységű és részletességű) levelet küldtek Teleki Pál miniszterelnöknek (TDT levél 1941). Levelük bevezető részében kifejtették: „Az 1940. évben országos csapáskéntfellépett rendkívüli méretű árvíz és belvíz tanulságaként széles körben egy oly vélemény alakult ki, hogy az autonóm ármentesítő társulatok feladatuknak nem tudtak megfelelni, a bajok oka tehát az ár32 Trümmer Árpád (1884-1961) vízépítő mérnök. 1905-ben fejezte be mérnöki tanulmányait a budapesti Műegyetemen. A besztercebányai, majd a miskolci kultúrmérnöki hivatalnál működött, ez utóbbinak vezetője lett. 1933-tól a Földmívelésügyi Minisztérium Vízügyi Főosztályának munkatársa. 1937-től 1943-ig, nyugdíjazásáig az Országos Vízügyi Igazgatóság, a vízügyi szolgálat vezetője. 1945-ben ismét szolgálatba lépett, mint az Országos Vízügyi Intézet (OVI) és a Vízügyi Tervező Iroda tanácsadója. A kultúrmérnöki és az öntözési szakterület kiemelkedő szakembere volt.
