Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 1. füzet 167 Az 1947. évi költségvetés indoklása szerint pedig az igazgatóság az ártéri érdekeltség nagy megterhelése miatt a tartalékalap újból való előteremtésére nem tudott költségfedezetet biztosítani és ezért alapot nem létesített. Egy közepes árvíznél felhasználandó eszközök pótlására 18 000 Ft, kifizetendő munkabérekre 12 000 Ft volt előirányozva. A vizsgálat összefoglaló megállapítása szerint „...a védekezésre rendelkezésre álló idő tehát oly rövid volt, hogy ha minden anyag és a megfelelő létszám meg lett volna, a védekezés akkor sem járhatott volna eredménnyel, mert az árvíz az odaérkezéstől számított 3 órán belül a gát magasságát elérte és ezáltal a környéken lakók házára, családjára már a védekezés kezdő idejében olyan veszélyt jelentett, hogy az árvédekezéshez kirendelt emberek nem dolgozhattak nyugodtan a gát emelésén, miután minden pillanatban félniök kellett a gát átszakadásától és épp ezért vagy otthagyták a munkát, hogy ingóságukat és családjukat igyekezzenek menteni, vagy ha ott is maradtak a védtöltésen, az aggodalom folytán munkájuk kicsiny teljesítményű volt. Ok is jól tudták azt, hogy a nyúlgátak csak ideig-óráig tarthatják a vizet és hogy’ a víz magassága a gátolás folytán mindig magasabbra emelkedik. Megállapítható tehát, hogy a bekövetkezett katasztrófa a jelenlegi magasság mellett emberileg elhárítható nem volt. Kitűnik az adatokból, hogy Sík Jenő igazgató-főmérnök az összes előírt és szükséges előkészületeket az árvédelemre megtette, továbbá, hogy a gát mérete a hatóságilag engedélyezettnek megfelelő volt." (.Szent-Ivánvi 1948 TDT 1948d). Lengyel István27 1 95 7-ben rögzített visszaemlékezésében foglalta össze az 1947/48-as árvíz gátszakadásainak okait, körülményeit (Lengyel 1967). A nagy tapasztalaté, a Felső-Tiszát jól ismerő árvízvédelmi szakember véleménye fontos adalék a korabeli események megértéséhez, értékeléséhez: 27 Lengyel István (1904-1989) 1923-ban iratkozik be a M. Kir. József nádor Műegyetem általános mérnöki szakára. Anyagi nehézségek és betegség miatt mérnöki oklevelét csak 1932-ben szerzi meg. 1932. június 27-én kezdi a vízügyi szolgálatot a Sátoraljaújhelyi Folyammémöki Flivatalnál. 1942. május 1-től áthelyezéssel a Szatmárnémetibe kerül a Folyammérnöki Hivatalhoz királyi főmérnökként. 1946. márciusában a Szolnoki Folyammérnöki Hivatalhoz osztják be, majd egy év múlva a Nyíregyházi Folyammérnöki Hivatalhoz kerül. Részt vesz az 1947/48. évi rendkívüli árvízvédekezésben is. 1954. februárjától több mint három éven keresztül a Tiszalöki vízlépcső építésénél műszaki ellenőr. Ezt követően a Miskolci Vízügyi Igazgatósághoz kerül és az Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Osztály vezetőjeként dolgozik. 1959- ben visszatér Nyíregyházára és 1966-ban történt nyugdíjazásáig a FETIVIZIG mérnöke, a Vízrendezési és Vizhasznosítási Osztály (1962-1964), majd az Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Osztály vezetője (1965-1966).
