Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
Vízügyi Közlemények, CV. évfolyam, 2023. évi 1. filzet 145 Az 1947. évi szilveszter éjszakai szakadáson át az árhullámból a belvízöblözetbe kitörő víz alig érte el az ártér északi, lónyai határát, mikor Tiszabecsnél, majd Tivadarnál a Tiszán újabb árhullám jelentkezett, s ömlött ki a területre, s az elöntést mintegy 158 krrr-re növelte. A második árhullámot január 14—21 között egy harmadik követte, az elöntött terület a Tisza jobb parti belvízöblözetben 178 km2-re nőtt. A Tisza apadásával az elöntött területekről a víz egy részét részben a tiszaszalkai határban lévő 2,5 m nyílású Szipa-zsilip vezette le, részben pedig a zsilip mellett lévő 3x3 m3/s teljesítményű szivattyútelepen emelték át. Itt január 1-február 2 között kellett szivattyúzni. A víz legnagyobb része azonban a Csarondán és a terepen szovjet területre jutott, ahol az Eszenyi-zsilipen át a Tiszába, a Csaronda-Latorcán át pedig a Latorcába jutott. A Szipa torkolati szivattyútelep három gépegysége 28 napig volt üzemben, s ez alatt az idő alatt 19 millió m3 vizet emelt át, ami a 20 km2-en 1 m-es vízborításának felel meg. Ez a vízmennyiség a nagymérvű vízborításhoz viszonyítva csekély; a szivattyúzásnak itt inkább lélektani, mint műszaki jelentősége volt. A tivadari szakadás elzárása az első árhullám után megindult, de a második és harmadik árhullám az építést erősen akadályozta, eredményes munkát végezni nem lehetett. A Tisza jobb parti községek ezért kénytelenek voltak magukat külön-külön védeni, gyors tempóban emelt 0,50-1,50 m magasságú körgátakkal. A 15 község belsőségének védelmére az első és a harmadik árhullám között mintegy 58 km körgát épült (Becker 1948, Dabolczi 1950, Szent-Ivánvi 1948, Tápay 1947, 1948). Dabolczi János^ , a mátészalkai szakaszmérnökség vezetője 1950. augusztusi kéziratos visszaemlékezésében megörökítette azoknak a vízügyi műszakiaknak a nevét, akik az árvízvédekezési munkákat irányították. A vízügyi szolgálat számos későbbi nagy egyénisége közreműködött az árvízvédelmi és helyreállítási munkákban. A községi körgátak építési munkáit a Tisza jobb partján Gergelyiugomya községben dr. Halácsy László főmérnök, Tiszaszalkán, Tiszaviden és Tiszakerecsenyben Papp István mérnök, Márokpapi, Hete, Fejércse községekben Kobza Dezső mérnök és Sándor Sándor vezető technikus, Jándon Töröcsik Gyula mérnök. 13 13 Dabolczi (Daubner) János (1903-1985) A Műegyetemen szerez ált. mérnöki oklevelet 1929-ben. 1932-től dolgozik az Ecsediláp Társulatnál. 1940-44: társulati szakaszmémök Szatmárnémetiben. 1945-48.: a Társulatnál Mátészalkán teljesít szolgálatot. Jelentős érdemeket szerez az 1947. szilveszteri tivadari árvízkatasztrófa kártételeinek mérséklése, az árvíz levezetése, valamint az újjáépítés során. 1948. január 17-én ideiglenes megbízást kap Beregvármegyei Ármentesítő Társulat igazgató-főmérnöki teendőinek ellátására (átveszi az irányítást a letartóztatott Horváth Mihálytól). 1948 decemberétől 1955 novemberéig a gyakran módosuló vízügyi szervezet mátészalkai egységénél majd a FET1V1Z1G központjában dolgozik vezető beosztásokban. 1956. szeptemberétől az OVF csoportvezető főmérnöke 1964. évi nyugdíjazásáig, de nyugdíjasként is dolgozik az OVF, OVH tanácsadójaként.
