Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 1. szám - Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as szilveszteri felső-tiszai árvíz történetéhez
vezessék tovább, részint az eszenyi zsilipen át - ha a Tisza vízállása megengedi a Tiszába részint magasabb Tisza víznél a Latorcába. A felsőbb csehszlovák terület és a közbenső magyar terület egy részének belvizei alacsonyabb Tisza vízállásánál a szálkai zsilipen át is levezethetők, ez azonban igen bizonytalan volt. A magyar társulatrész, hogy a tisztán magyar területen fekvő csatornák belvizeinek levezetését biztosítsa, tervbe vette Tiszaszalkánál egy szivattyútelep létesítését, úgy, hogy ezáltal az országhatár által okozott kedvezőtlen belvízviszonyokon bizonyos mértékig segítsen (Tellyesniczky 1928). Tellyesniczky János elemző tanulmányában (1928) leszögezte: „A Bereg megyei Társulat kettémetszett részeinek árvédelmét és belvízlevezelését egymástól függetleníteni nem lehet. Az egyöntetű vezetésre vonatkozólag a magyarcsehszlovák államok között kötött egyezményben megállapodás történt." Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés alapján meghúzott országhatároknak megfelelően végre kellett hajtani a társulatok terület- és vagyonmegosztását, dönteni kellett a vezetők és alkalmazottak munkajogi kérdéseiről, meg kellett osztani az irat- és tervanyagokat. Mindez rendkívül összetett, sokrétű feladat volt. A trianoni békekötés után a magyar vezetők jelentős része nem maradt meg a helyén. Egyesek Magyarországra távoztak, másokat elbocsátottak, mert nem tették le az új államra a hüségesküt. Az újonnan jött cseh, ill. szlovák tisztviselők főleg az államigazgatásba kerültek. Megindultak a területmegosztás miatt szükségessé vált tárgyalások. A szakemberek igyekeztek az új közigazgatásnál elérni, hogy a vízügyi egység megtartása érdekében a szétbontott társulatok között az együttműködés biztosítva legyen. A politika ezt a törekvést nem utasította el. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a Bereg megyei Vízszabályozó és Ármentesítő Társulatnak Beregszászon maradt főmérnöke, Benda Kálmán 1933-ig ellátta másodállásban a magyar terület főmérnöki teendőit is (Kocsis 2002). A beregi társulat területén, 1922. év végéig, a vízgazdálkodás egy egységben, a Bereg megyei Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat keretében működött. A közgyűléseken mind a magyar, mind a csehszlovák felügyeleti minisztérium képviselője részt vett. A társulat székhelye először Beregszász maradt, majd a hátár kijelölésével Tarpára, utána Gulácsra került. A magyar területen 1926-tól Beregdaróc, 1928-tól Vásárosnamény lett a székhely. A kárpátaljai társulat székhelye Beregszász maradt (Kocsis 2002). A Bereg megyei Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat szétválasztásával kapcsolatos likvidációs tárgyalások még 1932-ben is tartottak. A két társulat közötti együttműködésben a szakmai kérdések és megoldások alapján a kölcsönös megértés dominált. Ennek eredményeképp pl. 1929 és 1931 között a 126 Szlávik Lajos: Adalékok az 1947-48-as felső-tiszai árvíz történetéhez
