Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 3. szám - Kovács Péter: A Zagyva-Tama Vízgazdálkodási Szabályozó Rendszer fél évszázados története
Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 3. füzet 165 A rendszer első megszüntetett állomása Hatvan-felső mérőhely volt, amelyet feliszapolódási problémák miatt lekapcsoltak a távmérő hálózatról, 1990-ben pedig az állomást is leszerelték. Az 1990-es évek elejére a Zagyva-Tama rendszer működésével kapcsolatban számos probléma merült fel. A rendszert a hetvenes évek műszaki színvonalán építették, és az időközben bekövetkezett gazdasági, technológiai és társadalmi változások és fejlődés következtében a kilencvenes évek elejére a rendszer telemechanikája teljesen elavultt. Mivel időközben csak kisebb felújításokra volt lehetőség, az elmaradt fejlesztések, a kis teljesítményük következtében elavult adatátviteli vonalak, a szolgáltatások árainak drasztikus emelkedése gyakorlatilag fenntarthatatlanná tette az eredeti rendszert (KDVVIZIG 1997). AZTVSZR üzemeltetési költsége 1977-ben 3,2 millió Ft volt, 1985-ben még mindig csak 3,5 millió Ft, míg 1990-ben 8,3 millió Ft-ra emelkedett. Ennek jelentős részét az óránkénti lekérdezésekhez kapcsolódó adatátvitel költsége tette ki. Az állomások memóriájának fejlesztésével - árvízmentes időszakban - napi egyszeri lekérdezésre állították át a rendszert, reggel 7 órakor induló ciklussal. A rendszer árvízkor visszatért a szokásos órás lekérdezési ciklusra, és továbbra is megmaradt a pillanatnyi értékek lekérdezésének lehetősége. Ezzel a beavatkozással közel 2 millió forinttal csökkentek az üzemeltetési költségek, de a következő évek jelentős inflációjának következtében 1996-ra ismételten megközelítették a 10 millió forintot. Az egyre emelkedő költségek miatt a megfelelő színvonalú működtetést a rendszert addig üzemeltető KDVVIZIG a továbbiakban már nem tudta vállalni (KDVVIZIG 1997). A fentiek következtében fejlesztésekre már semmilyen pénzeszköz nem maradt az 1990-es években. A hetvenes években beszerzett műszerek nagy részét ekkor már több éve nem gyártották, pótalkatrészek beszerzésére nem volt lehetőség. Különösen igaz volt ez az egyedi fejlesztésű, de ekkor már évtizedes technológiai lemaradásban levő telemechanikai berendezésekre. Utóbbi területen azért voltak jelentősnek mondható fejlesztések is, mivel 1987-től kezdődően az adatokat már nem csak lyukszalagon és telex papíron, hanem a vizügyi ágazatba újonnan bekerült, nagyobb teljesítményű számítógépes adatbázisokban tárolták. Az 1990-es évek második felére a Zagyva-Tama rendszer működése a fentiek alapján eredeti kiépítésében már nem volt fenntartható, a mérőállomások működésében jelentős változások történtek. Ennek oka részben az elavult technológiában keresendő, de a rongálások, lopások miatt is váltak működésképtelenné állomások (pl. Sírokon szép lassan a teljes távmérő állomást ellopták - 1997-re az állomásépülettel együtt -, így itt csak helyi, regisztrált adatgyűjtés volt lehetséges). A felmerült problémák megoldásával több tanulmány is foglalkozott ebben az
