Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 2. szám - Horváth Emil: Tölgyfák, mint a vízszabályozások tanúi - dendrokronológiai összefüggések
166 Horváth Emil: Tölgyfák, mint a vízszabálozások tanúi... 4. Összefoglalás Több mint két évszázadot lefedő évgyűrű kronológiákat vizsgáltunk abból a célból, hogy kimutatassuk a tölgy-évgyűrűk növekedésében a vízszabályozások hatását. Erre a Duna menti területről, Ordas és Bogyiszló térségéből származó famintákat használtuk. Kimutattuk, hogy az egyes fák - a meteorológiai és egyéb környezeti hatásokra történő eltérő mértékű érzékenységük ellenére - alkalmasak évgyűrű kronológia-építésre, mert évgyűrűikben megőrződnek ezek a változások. Ezt bizonyítják a statisztikai vizsgálatok eredményei. Úgy tűnik, hogy az évgyűrűk érzékenységének vizsgálatára szolgáló számítási módszer, - ami a vízellátottság fák növekedésére gyakorolt hatásának mérőszáma - hazai klimatológiai viszonyaink között nem alkalmazható. A csapadék és a léghőmérséklet mellett felmerült a talajvíz szerepének vizsgálata is, ami meghatározó jelentőségű a fák fejlődésében. Ezt igazolja az utóbbi évtizedek talaj-vízháztartási és -vízjárási törvényszerűségeinek bizonyos szintű megismerése, továbbá, a fatest földalatti részét (a gyökérzet struktúráját, fiziológiai működését) feltáró dendrológiai kutatások eredményei. A csapadék-léghőmérséklet-talajvíz kapcsolatát az évgyűrűk növekedésére az időjárás-típusok és az aszályossági index (PAI) grafikus alkalmazásával kíséreltük meg bemutatni. A grafikus vizsgálatokból levonható következtetések megerősítik azt a feltevést, miszerint e három változó meghatározó a fatest fejlődésében, azonban ezek kapcsolatának mértéke még nem eléggé feltárt. A bemutatott grafikonokban megjelenő éves szélsőértékek, hosszabb-rövideb trendek között összefüggés mutatható ki az ábrázolt meteorológiai és szárazsági mutatók között. A jelen vizsgálat azonban nem képes kimutatni azokat az évtizedes/évszázados tendenciákban rejtőző finom változásokat, amelyek a vízszabályozások hatására következ(het)tek be. Ehhez az évgyűrű szerkezetének mélyebb ismerete szükséges, a hagyományosan alkalmazott éves gyűrű növekmény mellett: a finomabb struktúra - sűrűség -, valamint a fatest által megkötött légköri elemek egyes izotópjainak (szén, oxigén) mérése. Ugyanakkor, a ma alkalmazott dendrokronológiai vizsgálati módszerek alkalmasak múltbeli vízrajzi, hidrometeorológiai események bizonyos szintű rekonstruálására, amelyek „azonnali” pozitív vízügyi vonatkozásait nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezzel a tanulmánnyal fel kívánjuk hívni a figyelmet a vizügyi kutatásban eddig nem alkalmazott tudományterületre, a dendrokronológiára. A hazai dendrokronológiai műhelyekben rendelkezésre álló, évszázadokat átfogó évgyűrű kronológiák, valamint a vízügyi adatbázisban rendelkezésre álló meteorológiai, vízrajzi adatok felhasználásával, ésszerű együttműködéssel, az elmúlt századok, de akár messzi évezredek(l) klimatikus viszonyaiba is betekinthetnek az érdeklődő kutatók.
