Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 1. szám - Ungvári Gábor - Kis András: A tiszai árapasztó tározók működtetésének közgazdasági döntéstámogatása
Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 1. füzet 29 pozva alakították ki (Roth & Winnubst 2014), de van, ahol a tározóhasználat az érintettek és a hatóságok közötti megoldatlan érdekellentétek miatt akadozik (Przybyla et al. 2011, Hudak et ál. 2018). Ezeken a helyszíneken a használati szabályok újraértékelése olyan előrehaladott megoldásokkal, mint az ebben a tanulmányban ismertetett módszerek, segíthet tisztázni, hogyan javítható ezeknek a tározóknak a társadalmi hasznossága. A tározók gyakoribb elárasztása mellett szóló gazdasági érv segít áthidalni a szabályozott tározónyitás egyik belső ellentmondását. Jelenleg a tározó-nyitást a gazdálkodás szempontjából egy ritkán előforduló zavarásnak tekintik, ami nem igényli a területhasználati gyakorlat módosítását, az átmeneti vízborítás okozta károk pedig kifizetésre kerülnek (Weikard et al. 2017). Ezek a rendszerek nem hagynak teret azoknak a természetalapú megoldásoknak, amelyek szélesebb körű társadalmi hasznokat eredményeznének, de gyakori elöntést igényelnek (Hartmann et al. 2019). A két területhasználati stratégia ezért kölcsönösen kizárja egymást. Elemzésünk azt mutatja, hogy a két területhasználati rendszer közötti távolság csökkenthető, jobb alapot biztosítva egy olyan, ökoszisztémaalapú hasznokból összeállított csomaghoz, amely egyértelműen felülteljesíti a szántóművelés rendszerét. Mivel a változó éghajlat mellett mind az aszály-, mind az árvízkockázat emelkedő trendet mutat, egyre nagyobb szükség lesz olyan megoldásokra, amelyek mindkét időjárási szélsőség hatásait csillapítják. A tározórendszerek skálázható használat-bevételükkel segítik ellenálló képességünk javítását azon hidrológiai események széles körével szemben, amelyek valószínűsége az éghajlatváltozás miatt nehezebben jósolható meg. Ahhoz, hogy az ideiglenes vízborítást lehetővé tevő megállapodásokat be lehessen építeni egy többcélú földhasználati rendszerbe, amelyek a jövőbeli földhasználati alternatívákkal kapcsolatos konfliktusok megoldására vonatkoznak (Hartmann et al. 2018), az árvízkockázat-számítási eredményeknek összehasonlithatóknak kell lenniük az ágazatok között (Jongman et al. 2012). Az egyeztetések szempontjából a kockázatcsökkentés hasznának számszerűsített kifejezése az a módszer, amely lehetővé teszi a költségek és hasznok összehasonlítását más típusú földhasználatokkal. A hatások pénzben kifejezett értékelése hatékonyan támogatja a szerződéses megállapodások létrehozását, ahogyan azt Zandersen et al. (2021) és McCarthy et al. (2018) leírja. A megállapodások gazdasági feltételrendszere - az osztrák tapasztalatokkal összhangban - jelentős eltéréseket mutat, de az elhanyagolt kompenzációs kérdések általában jelentős akadályt gördítenek a sikeres végrehajtás elé (Nordbeck et al. 2018). A műtárggyal szabályozott tározónyitásból fakadó árvízkockázat-csökkentés különféle ökoszisztéma-szolgáltatásokat biztositó területhasználattal való párosítása többszörös előnyöket eredményezhet (Hartmann et al. 2019). Az árvíz
