Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 1. szám - Miklós Tamás István: A tiszai hullámtér rehabolotációja Dél-Borsodban, a nagyvízi mederkezelés részeként
Vízügyi Közlemények, CIV. évfolyam, 2022. évi 1. füzet 151 4. Összefoglalás Az ÉMVIZIG kezelésében lévő hullámtéri területeken is egyre nagyobb gondot jelent a növényzettel való benőttség, amely jelentős mértékben növeli a nagyvízi meder érdességét. A dél-borsodi Tisza hullámterében nagy kiterjedésű vízügyi területeket borítanak invazív cserjék és fásszárú növények. A területek tisztítására indított eddigi kísérletek mind kudarcot vallottak, a hosszú távú koncepció hiánya miatt. A címben szereplő rehabilitációs program számos kisléptékű beavatkozás sorozatából állt össze az évek során. Jelentősége nem az elvégzett munkák újszerűségében, hanem azok komplexitásában rejlik, amelyek a hullámtér szinte valamennyi hasznosítási formáját, elemét érintik egy kisebb tájrészleten belül. A legfontosabb eredmény az, hogy nem túl nagy léptékű és nem túl nagy költségű beavatkozásokkal, fokozatosan történik a táj helyreállítása, a fokozatosság pedig magában rejti a hosszú távú fenntarthatóságot. Ez utóbbi cél érdekében helyi együttműködések is létrejöttek. A különböző módszerekkel végzett vízügyi célú növényzetszabályozási munkák hatásainak rögzítésére hosszú távú botanikai monitoring rendszert indítottunk 12 különböző állományban, amely kutatásnak már a második év után is vannak fontos eredményei. Az erdőgazdálkodás egyes levezető sávokhoz igazítását erdő-igénybevételekkel, erdőrészlet-megosztásokkal, erdőszerkezet-átalakításokkal és csereerdősítésekkel tervezzük megoldani. A tanulmányban leírtakat összegezve két dolgot kell kiemelni a nagyvízi meder fenntartható kezelésének kialakítása kapcsán. Az egyik a kompromisszumkészség, amely nem azt jelenti, hogy teljesen feladjuk a vízügyi elveket, hanem a módszerek megválasztásával, a végrehajtás ütemezésével figyelembe vesszük a természetvédelmi érdekeket is, esetleg kompenzációs tevékenységekkel ellensúlyozzuk a kedvezőtlen hatásokat, illetve szakszerűen bemutatjuk a munkák ökológiai értékeket teremtő eredményeit is. Erre példa az értékes gyepek, vizes élőhelyek helyreállítása, erdők esetében az őshonos fafajú csereerdősítések, az áramlási holttér adta lehetőségek, illetve a botanikai monitoring. A másik fontos elem az együttműködés, ami esetünkben azt jelenti, hogy minél több, ténylegesen érdekelt fél kerül bevonásra, annál könnyebben és biztosabban lehet a beavatkozások eredményeit fenntartani, illetve bővíteni a tevékenységek körét. A már megkötött együttműködések mellett a nemzeti parkok is támogatják a kezdeményezést, továbbá érdekeltként jelenik meg a feltáró út fenntartásában - mint közös használó - az állami erdőgazdaság is.
