Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)

2022 / 1. szám - Miklós Tamás István: A tiszai hullámtér rehabolotációja Dél-Borsodban, a nagyvízi mederkezelés részeként

Szembetűnő, hogy amíg a füves területek a vizsgált első negyven évben szinte állandó méretűek voltak, a szántók területe kevesebb, mint harmadára esett vissza. A második periódusban aztán a füves terület is lecsökkent, azonban továbbra sem olyan mértékben, mint a szántó, amely gyakorlatilag eltűnt a területről. Ezekkel ellentétesen az erdő területek mindkét időszak alatt több, mint kétszeres növekedést mutatnak. Ebbe a kategóriába vettem az üzemtervezett erdők mellett a szabadrendelkezésü erdőket és a fásításokat is.

2.4. Tulajdoni és kezelői viszonyok

Napjainkban ezen a folyószakaszon szinte kizárólag állami tulajdonú ingatlanok találhatók, a magán és önkormányzati tulajdon minimális. Az állami területek kezelői között is hasonló arány tükröződik, ugyanis az üzemtervezett erdők mintegy 75%-a, az egész területnek pedig csaknem 88%-a vízügyi kezelésben van. Ennek abban van jelentősége, hogy az árvízvédelmi célokat szolgáló beavatkozásokat egy viszonylag nagyobb területi egységen belül lehet megvalósítani, ezáltal összetettebb, jóval több elemből álló tájrehabilitációs program valósítható meg.

3. Nagyvízi mederkezelés

3.1. Gyakorlati jellegű beavatkozások

3.1.1. Gyalogakác irtása

Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság (ÉMVIZIG) területén az elmúlt több, mint 15 év során többféle kísérlet, bemutató is volt a gyalogakáccal fertőzött területek kezelésére, azonban tartós megoldást egyik módszer sem jelentett. Ennek legfőbb oka, hogy minden beavatkozás a gyalogakácból nyerhető apríték előállítását tekintette fő célnak, a letisztított ingatlanok utógondozására, fenntartására nem voltak tervek. Néhányan még a gyalogakác ciklikus „újra sarjaztatásáról”, mintegy energiaerdő-szerű kezeléséről gondolkodtak. A tapasztalat azt mutatta, hogy jelen körülmények között ez a tevékenység nem gazdaságos, mert a hullámtér szabdaltsága és a mikrodomborzat miatt a letermelés nehezen gépesíthető, a meglévő cserjésekben az átmérő- és a magasságadatok nagy szórást mutatnak. Önmagában a gyalogakácnak kedvező beltartalmi jellemzői vannak energetikai szempontból, nagyon jó a fütőértéke, azonban cserje jellegéből adódóan túl nagy a kéreg aránya a farészhez képest. Az egyik legfontosabb tényező pedig a felhasználási hely távolsága, vagyis a letermelt anyag szállítási szükséglete az aprítás, vagy égetés helyéig. A legtöbb tervezett tevékenységnél ez jelentette a kritikus pontot, hiszen az erőművek távolsága, illetve a folyamatosan emelkedő üzemanyagárak mellett a szállítási költséget nem lehetett kigazdálkodni.

A tapasztalatok alapján végül is úgy tűnik, hogy a gyalogakác energetikai hasznosítása jelen körülmények között gazdaságosan nem kivitelezhető, így a hullám140 Miklós Tamás István: A tiszai hullámtér rehabilitációja Dél-Borsodban...