Vízügyi Közlemények, 2022 (104. évfolyam)
2022 / 1. szám - Ungvári Gábor - Kis András: A tiszai árapasztó tározók működtetésének közgazdasági döntéstámogatása
12 Ungvári Gábor - Kis András: A tiszai árapasztó tározók... földterületet és e területekhez történő hozzáférés jogi és közgazdasági alapjainak kialakítását igénylik. Ebben az összefüggésben az árvízkockázat csökkentésének előnyeit össze kell vetni azokkal a költségekkel, amelyeket a tározók ideiglenes elárasztása okoz. A számszerűsített árvízkockázati módszertan kulcsszerepet játszik az információk gazdasági értékké konvertálásában (Huizinga et al. 2017) az ágazatközi érdekelt felek közötti konfliktusok kezelése érdekében. A beeresztő műtárgyak megnyitása egy ilyen döntési pont, a közösségi hasznoknak felül kell múlnia a tározóhasználatból fakadó, a földtulajdonosoknál megjelenő egyéni költségeket. 2, A tározónyitás költség-haszon alapú döntéstámogatása a tiszai árvízi vésztározó-rendszer esetén 2.1. Háttér információk Az árvízvédelmi infrastruktúra már az 1998-2001-es időszak előtt is korszerűsítésre szorult. A Tisza és nagyobb mellékfolyói alföldi szakaszait mindkét oldalon árvízvédelmi töltések határolják, összesen mintegy 2850 km hosszan (Somlyódy & Aradi 2002). Hidrológiai szempontból az árhullámok tetőző vízszintjének emelkedését nemcsak a rendkívüli időjárási események okozták, hanem a vízgyűjtő területhasználatában bekövetkezett hosszú távú változások, valamint a folyó középső szakaszán megfigyelhető hordalék lerakódás is (Schweitzer 2001). A kétezres évek elején a Tisza menti töltéshossz mindössze 60%-a felelt meg a jogszabályban előírt magassági követelményeknek (Szlávik 2001). A gátrendszer erősítésének és magasításának beruházási igényét 1999-ben 175 milliárd forintra becsülték, ami akkori árakon kb. 690 millió EUR volt (Halcrow Water 1999). A 2005/2000 (1.18.) Korm. rendelet tíz éven át évi 6 milliárd Ft (24 millió EUR/év) töltésfejlesztési programot rendelt el. Az ország költségvetési helyzete azonban nem tette lehetővé az árvízvédelmi infrastruktúra jelzett léptékű fejlesztését. A közgazdasági döntéshozatal szempontjából az árapasztó tározók kialakítása mellett szóló döntés a költségminimalizálás módszertana alapján született. Az egymás alternatívájaként szolgáló műszaki megoldásoknak mintegy 1,5 milliárd m3 többlet vízmennyiség kezelését kellett biztosítani. Ezt a kapacitásigényt részben a megelőző időszak árvízi várakozásai, részben pedig a Tisza, valamint mellékfolyói jövőbeli árvizeire vonatkozó aktualizált statisztikai valószínűségek alapján alakitották ki (Szlávik 2003). Két változatot vizsgáltak: 1. A töltéshossz egészének egységes fejlesztése a megnövekedett árvízi lefolyások által megkívánt magasságig 315 milliárd Ft-os összköltséggel, illetve 2. 10 árvízi vésztározó építése 100 milliárd Ft-os becsült összköltséggel (Szlávik 2001).
