Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Pannonhalmi Miklós - Varga Pál: A vízminőség vizsgálatok 50 éve Magyarországon a Duna példáján
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 1. füzet 81 Ez az elkülönültség minden szempontból ellentmond az integrált vízgazdálkodás elveinek és hiteltelenné teszi a vízállapotokról tett megállapításainkat (OVF 2020). Az elkövetkező időszak feladata: visszatérés az egységes mennyiségi és minőségi vízgazdálkodás struktúrájának kialakításához, működőképességének megteremtéséhez. 7.2. A Víz Keretirányelven túl A keretirányelvhez kapcsolódó monitoring méréseken túlmenően számolnunk kell a már napjainkban is érzékelhető, s a jövőben várható kedvezőtlen „trendekkel” is. Ezek - a teljesség igénye nélkül - a kedvezőtlen klímaváltozás, a villámárvizek, az egyre növekvő műanyag szennyezési trendek, amelyek a vizek minőségére is kihatnak. A mikroműanyag-szennyezés ténye és további vizsgálati igénye, az ok-okozati összefüggések és a long-term (hosszútávú) hatások feltárása miatt indokolt, de a jelenleg rendelkezésre álló expediciós mérésekből hosszútávú következtetéséket nem lehet levonni. Tovább árnyalja a képet, hogy az egyes Duna-menti országok eltérő vizsgálati módszerei is megnehezítik az összehasonlító elemzések elvégzését. Az OVF és az érintett vízügyi igazgatóságok bevonásával végzett vizsgálatok megerősítették azonban azt a feltevést, hogy a mikromüanyagok felszíni vizeinkben történő elterjedésével számolnunk kell. A villámárvizek okozta bemosódások a szokásosnál nagyobb mennyiségű lebegőanyagot szállítanak. Ezek kiülepedése, a fenéken történő visszamaradása, az adszorbeálódott mikroszennyezők felhalmozódása, továbbá ezeknek az anyagoknak a vízi ökoszisztémában betöltött meghatározó szerepe szükségessé teszi a vizek lebegő-, kiülepedő anyagainak célzott vizsgálatát. A lebegőanyagok által szállított, visszamaradó szennyezések „belső szennyezés-forrásként” jelennek meg, s folyamatosan terhelik, különösképpen a mellékágakat. A folyót érő „külső” szennyezések csökkentése nem elegendő, a belső szennyezőforrásokkal is foglalkozni kell. A legutóbbi kutatások rámutattak a környezeti DNS, RNS (eDNA, eRNA) vizsgálatok fontosságára (Cristescu 2019). A vízi élőlények megfelelő mennyiségben bocsátanak/választanak ki környezetükbe örökítő anyagokat, melyek alapján rekonstruálható az adott közösség faj összetétele is. A javasolt módszer a halak esetében lényegesen megkönnyítheti a monitoring rendszer eredményességét. Új megközelítés az üledék eRNA/eDNA monitoring rendszerben történő vizsgálata, ami további lehetőséget tartogat a múlt, a jó ökológiai állapot feltárásában (Diaz et al. 2020). A vízi élőlények örökítő anyagainak, kódrendszerének vizsgálata új távlatokat jelent felszíni vizeink állapotának elemzésében, a múlt ismeretében, a jövő feltárásában.