Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)

2021 / 1. szám - Pannonhalmi Miklós - Varga Pál: A vízminőség vizsgálatok 50 éve Magyarországon a Duna példáján

Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 1. füzet

71

6. A MAGYARORSZÁGI DUNA-SZAKASZ VÍZMINŐSÉGVÁLTOZÁSA (1968-2020)

A folyó vízminőségét, a mindenkori hidrometeorológiai tényezőkön túlmenően, a beérkező külső terhelések, s a bennük lejátszódó fizikai, kémiai és biológiai folyamatok határozzák meg. Ezek a Dunán térben és időben is változnak. Ahogy ezt az előzőekben részleteztük, jelentős különbségek vannak a vízminőség vizsgálat és azok értékelésének elvi és gyakorlati módszerei között is. így a vízminőségi változásokat az első részben inkább a meghatározó s az egyes időszakokra jellemző vízminőségi helyzetek alapján mutatjuk be. A további részben az elmúlt csaknem 50 év változásait tekintjük át a rendelkezésre álló komponensekre, és a vízminőségi osztályokat egységesen a hatályos EU-s és magyar szabályozások alapján ábrázoljuk.

6.1. Változások 1968-1978. között

A törzshálózati monitoring rendszerben az 1968-1978. közötti időszakban mért vízminőségi adatok első, részletes, a magyarországi Duna-szakaszra történő feldolgozására, értékelésére és publikálására 1981-ben került sor (Horváth et al. 1981). A feldolgozás során a koncentráció értékekhez minden esetben vízhozam adatokat is rendeltek.

A Duna belépő szelvényére (Rajka, 1848,4 fkm) és a kilépő szelvényére (Mohács, 1451,7 fkm) évi 54 mintavétel eredményeinek értékelése során megállapították a következőket:

• a kalcium-magnézium kation és hidrokarbonát anion típusú Duna-víz sókoncentrációja 160-370 mg/1 között változott. A túlnyomórészt nagyobb sókoncentrációjú mellékvízfolyások hatására a mohácsi szelvényben a Duna víz sótartalma 20-25%-al növekedett, a víz közepesen keménynek tekinthető;

• a rajkai határszelvényben a 11 év alatt külföldi, antropogén, mesterséges eredetű lassú szervesanyag terhelés-növekedést regisztráltak, ami az öntisztulási folyamatok ellenére jellemző volt a teljes magyarországi Duna-szakaszra;

• az oldott oxigén koncentrációja a budapesti agglomeráció alatt érzékelhetően csökkent;

• a növényi tápanyagokra szintén a növekvő tendencia volt jellemző. A nitrát, nitrogén átlagértékei a Rajka-Mohács közötti szakaszon mintegy 50%-os emelkedést mutattak; terhelés szempontjából meghatározó volt a rajkai szelvényben mért növekedés; hasonlóan alakult az ortofoszfát-foszfor koncentrációja is;