Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 2. szám - Fejér László: Volt egyszer egy kiállítás - 125 évvel ezelőtt nyílt meg a millenniumi kiállítás vízépítészeti pavilonja
156 Fejér László: Volt egyszer egy kiállítás... évszázad eredményeire méltán lehetett büszke az ország és a magyar vízmémöki kar. Egymás mellett szerepeltek az állami irányítással és közköltségen végzett vízszabályozások, valamint a Duna és a Tisza völgyében végrehajtott társulati (tehát az érintett birtokosok összefogásán és anyagi tehervállalásán alapuló) ármentesítések, lecsapolások, belvízrendezések, öntözések, vízerőhasznosítások stb. A látogató közönség minél alaposabb tájékoztatását nemcsak térképek és tervek, hanem modellek, makettek, fényképfelvételek is szolgálták. Természetesen a kor kiállítástechnikája segítségével, ami napjainkban, a modem múzeumi és kiállítási technika világában egy letűnt kor stílusát idézik fel. Ha a vízépítészet 19. századi tevékenységét szakmai jelleg szerint vizsgáljuk, akkor lényegében két terület túlsúlya figyelhető meg: egyfelől a vízi közlekedés elősegítése érdekében végzett folyószabályozások, víziút-kiépítések, másfelől a mezőgazdasági termelés javára végzett ármentesítések és lecsapolások, ill. a kultúrmérnöki vízrendezések. Míg az első csoportba tartozó munkák alapvetően állami (kincstári) feladatot jelentettek, addig az utóbbiak elsősorban az érdekeltek gazdasági erejére támaszkodó, s csak kisebb mértékben állami segítséget igénybe vevő munkák voltak. Az állami ellenőrzés, a törvény adta felügyelet azonban e területen is biztosította a közérdek védelmét és a munkálatok egységes műszaki színvonalát, egymáshoz kötődő láncolatát. 1. kép. A Vízépítészeti Pavilon az átadás előtt
