Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 2. szám - Kertész József: A rajkai (trianoni) zsilip a Mosoni-Dunán
136 Kertész József: A rajkai (trianoni) zsilip a Mosoni-Dunán vízhozam kivédésére, ám 1897-ben és 1899-ben is 288 m3/s érkezett, így a védelmi létesítmények elégtelennek bizonyultak és az árvíz ugyanolyan károkat okozott, mint 1876-ban. Ebben az időben célként jelent meg a Mosoni-Duna vízenergiájának felhasználási lehetősége is. A villamos áram a századfordulón jól eladható árucikk volt már ezen a vidéken is, hiszen Pozsony és Bécs közelsége biztosította a szinte korlátlan piacot. Meg is születtek az első tervek és a megvalósításra irányuló első koncessziók is. Előbb a Ganz és Tsa. nyújtott be tervet oldalcsatomás vízerőműre 1901-ben (70 m3/s vízleeresztéssel 5+1 Francis-turbinával 3.000 LE teljesítményt ígérve), majd az osztrák Buss & Co. ugyanígy, részben mesterséges mederben, részben a Mosoni-Duna medrét felhasználva telepített volna három vízerőművet: egyet-egyet Pozsony-Ligetfalunál, Kiliti-Rajkánál és Mosonmagyaróvárnál (ők erre akkor engedélyt is kaptak). Ezek a tervek azonban nem valósultak meg. A lassú és körülményes beruházókra nem várva a M. kir. Földmívelésügyi Minisztérium (FM) elhatározta a Mosoni-Duna felső torkolatának elzárását és ezzel a Dunai árvizeinek kizárását. 1899-ben a M. kir. Földmívelésügyi Minisztériumban Fekete Zsigmondi műszaki tanácsos és Wehli Károly2 királyi mérnök javaslata alapján született javaslat a Mosoni-Duna árvízkapuval történő elzárására. A hasonló helyzetben lévő szigetközi települések árvízvédelmének fejlesztése érdekében ebben az időszakban született döntés a települések egyedi védelmi rendszereinek összekötésére, a Duna folyam jobb parti, egységes árvízvédelmi védvonalának a kiépítésére. A fejlesztés a Duna Pozsony és Vének közötti szakaszán a folyó jobb parti településeit érintette. Az építési munkák a döntést követően el is kezdődtek. A Szigetköz—Hanság-Rábaköz árvédelme érdekében az FM elhatározta a Mosoni-Duna felső torkolatának elzárását (a dunai árvizek kizárását). A döntésben azonban az is szerepet játszott, hogy ekkor a felső-dunai szabályozások sem szüntették meg a dunai hajózás akadályait, ezért megoldásként felmerült a Mosoni-Duna, mint alternatív víziút biztosítása. Ezt az igényt a Győrben kialakított vasúti csomópont is erősítette. Takarékossági szempontból mégis csupán a Mosoni-Duna elzárása kapott zöld utat azzal, hogy később, esetleg vállalatba adva, folytatható a víziút kialakítása a szükséges további zsilipek megépítésével. A miniszter 1904-ben hagyta 2 Fekete Zsigmond (1847-1914) vízépítő mérnök. 1893-1901 között a Földmívelésügyi Minisztérium dunai osztályának főnökeként ő dolgozta ki a magyar folyók csatornázási terveit. Wehli Károly (1858-1919) korábban a temesvári folyammémöki hivatal mérnöke (.A Szerk. megjegyzése)
