Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)

2021 / 2. szám - Keve Gábor: Folyami jégfedettség mérése webkamerával

Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 2.fiizet 113 Ilyen zavaró képelem például egy veszteglő hajó, a bajai Duna-híd tükröző­dése, parti fények tükörképe, Mohács esetében a komp, míg Pakson a parti fák takaró hatása volt. Addig iteráltam a sarokpontok kijelölését, míg végül egy minden szempontból megfelelő részterületet nem kaptam. Ezután a kijelölt sarokpontok valós koordinátája alapján meghatároztam a vizsgálatba vont terü­let fizikai méretét m2-ben. Egyetlen dolog volt már csak hátra: az [u, v] sarok­pontok átszámítása abba a koordinátarendszerbe, mely a mindenkori vízfelszín­nel párhuzamos és állandósított, a jégborítottság későbbi számítása érdekében. Végezetül leellenőriztem, hogy az így kapott koordinátákkal lerajzolt négy­szög valóban téglalapot ad-e, amint az elvárható volt. Ezt számítás és szerkesz­tés útján egyaránt sikerült visszaigazolnom. A webkamera egy tetszőleges képén a kiválasztott sarokpontok alapján kije­lölhető szakaszokkal lehatároltam és piros szinnel jelöltem ki azt a területet, melyen a továbbiakban a jégfedettséget határozom meg. Ezen piros terület bur­­kolójának valamennyi [u, v] koordinátáját egy text fde-ban raktároztam el, így a későbbiekben, mint kitakaró (blank) kerületet használhatom majd fel. A feladat azzal zárult, hogy a kiválasztott kamerák elmozdulását is leellenő­riztem, mert az elmúlt 10 évben pár alkalommal kissé elmozdultak, mely egy újabb korrekciót tett szükségessé. Ezzel az elmozdulást jellemző és időponhoz jól köthető korrekcióval is számoltam a későbbi feldolgozás során. 3.5. Ajég és a víz elkülönítése fekete-fehér bináris képen A megfigyelt folyószakaszon, de az összes általam eddig látott jégzajlásos fel­vételen eléggé heterogén szín jellemzi a jeget, ennél fogva a feladat koránt sem tri­viális. A jégtáblák alakja sem olyan jellemző, ami segítené a feladat végrehajtását. Sőt a jégtáblák mérete, alakja és formája még a színnél is nagyobb változékonysá­got mutatott. Innen jött az a feltevés, hogy alakfelismerés vagy szegmentációs eljá­rások helyett célszerűbb inkább a webkamera képének pixelenkénti elemzésével megoldani a feladatot. A lehető legjobb helyzet akkor áll elő, ha a zajló jégtáblákra hó hullik, melyek gyönyörű fehér felületet adnak és ezáltal könnyebben megkülön­­böztethetővé válnak az őket körülvevő víztől. A legtöbb esetben azonban egyálta­lán nem fedi hó a zajló jeget. A tükörjég vagy a hártyajég jelensége okozza a leg­több problémát. Az ilyen jeget, mely áttetszősége miatt csaknem teljesen visszaad­ja a víz színét, még szabad szemmel sem egyszerű megkülönböztetni a víztől. Ezekben az esetekben tulajdonképpen a környezet utal rá, hogy valószínűleg jégről van szó. Az jelenti az újabb gondot, hogy a kép más-más területén ugyanazon szín vizet, máshol pedig jeget jelöl. Bánnilyen kicsire is szűkítjük a vizsgálandó terüle­tet, a megfigyelt folyószakaszon 400 m víztükör szélességgel számolhatunk, ami állandó. Ekkora távolságon a rögzített kép pixeleinek tónusai óhatatlanul eltérnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom