Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 2. szám - Keve Gábor: Folyami jégfedettség mérése webkamerával
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 2. füzet 97 támogatják az én általam kért képfeldolgozó eljárást. Legalábbis nem olyan módon, ami azután egyszerű automatizálást tenne lehetővé. Az első probléma az ortorektifikáció, hiszen nem az egész képet kellene felülnézetté konvertálnom, csak annak egy részét. A rendelkezésre álló megoldások egy szabálytalan alakú képrészlet transzformálását nem támogatják, az egész képnél pedig nagy hibát vétenek. Továbbá, nem egyszerű feladat olyan fogópontokat találni a vizsgálandó területen, melyekkel egyértelműen azonosítható a kép pixelben értelmezett és a valóságos földrajzi koordinátarendszerben. A kamerák ugyanis a Duna egy adott szelvényét nézik, ahol nem sokasodnak a leírtak szerint könnyen beazonosítható pontok. Ahhoz, hogy az transzfonnációs eljárás sikeres legyen, minél egyenletesebb kiosztásban és több helyen is szükség volna ilyen pontokra. A transzformáció elvileg a kamera pontos koordinátái és irányultsága alapján is elvégezhető, de ez túlzottan bonyolultnak mutatkozott. Leginkább a kamera helyzetének és dőlésszögének pontos bemérése adta fel a leckét. Ha sikerül is megfelelő pontokat találni, a beépített ortorektifikációs eljárások végeredménye egy olyan torzított kép, mely a fogópontokat többé-kevésbé a valós helyére illeszti, majd a kép többi részét a fogópontok között valamilyen interpolációs eljárással képezi. Próbaképpen egy sakktáblára emlékeztető pixelenként váltakozó fekete-fehér képet alkottam a webkamera vizsgálandó képrészletére és az ArcGIS program által kínált georeferálási eljárásban a legjobbnak ígérkező eljárásokkal teszteltem. A végeredmény elkeserítő volt, mert a kapott kép köszönő viszonyban sem volt a logikusan elvárható eredménnyel (1. ábra). Egy ilyen nyilvánvalóan fals struktúra felismerése a jégviszonyokat ábrázoló kép módosítását követően sokkal nehezebb volna, ezért esett a választás erre a könnyen átlátható pepita mintázatra. Amellett, hogy a kapott eredmény egyáltalán nem volt kecsegtető, annak javíthatósága sem körvonalazódott, hacsak az illesztőpontjaim pontosítására nem sikerül áthidaló megoldást találni. Ami sajnos a vízfelszínen történt, kamera előtt végrehajtott, folyamatosan kimért pozíciójú hajózásból sem volt biztosítható. A képforgatások, ortorektifikáció és számos térinformatikai kérdés szakirodalma széleskörű {Kraus, Waldhäusl 1998), ígéretes megoldásnak mégis Gálái Antalnak a Hidrológiai Közlönyben megjelent cikke {Gálái 2008a) mutatkozott, melyet éppen a nehezen ortorektifikálható webkamera képekre ismertetett. Megoldásának lényege, hogy egy síklapra négyzeteket rajzolt, melyek sarkainak koordinátáit lemérte a lap saját koordináta rendszerében értelmezve. Ezt követően a lapot több pozícióban is a kamera elé helyezte és az így készült képeken pixel koordinátában is lemérte ugyanezen sarkokat. A valós és képkoordináták ismeretében visszaszámolható az a transzformációs mátrix, melynek segítségével lineáris algebrai módszerekkel tetszőlegesen átváltható egy kép és
