Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 2. szám - Keve Gábor: Folyami jégfedettség mérése webkamerával
92 Ke ve Gábor: Folyami jégfedettség mérése webkamerával Azonban a ritkábban előforduló természeti katasztrófák elleni védekezés - még ha azok súlyos károkat okoznak is - csak rövid ideig kapnak kellő figyelmet. A folyamatos, de összességében kisebb ráfordítások helyett az eseménykövető egyszeri, ugyanakkor némileg jelentékenyebb utófinanszírozások jellemzőek, így került sor a jégtörő flotta részbeni felújítására is. Ez a típusú szemlélet meglehetősen nehéz helyzetbe hozza szakembereket. A tervszerű felkészülés egy esetleges jeges árvíz elhárítására számos összetevőre bontható, melyek közül jónéhány nem kifejezetten költséges kutatási témákban ölthet testet. Megvizsgálva azt a kérdést, hogy hol lehet a legkisebb költséggel, ugyanakkor a leghatékonyabb előrelépést tenni a folyami jég fenyegetése ellen, a jégészlelés korszerűsítése került előtérbe. így munkám legfőbb célkitűzése a jégmegfigyelés költséghatékony fejlesztése lett, mely megfelelő alapot teremthet a jelenség alaposabb megismerésére és így a tudomány általi elemzésére. Az 1970-es évek hagyományos jégfotózási tapasztalataira alapozva 2002- ben kollegáimmal webkamerát helyeztem el Baján, a Duna-parton álló gabonasiló tetejére. 2008-ban azután további 5 kamera kiépítésére is sor került: így az akkori munkahelyem, az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (ADUVÍZIG) kezelésében álló mintegy 130 km hosszúságú Duna szakasz egy-egy kiemelt szelvényének eseményei megörökítésre kerülhettek. Bár a Dunán az utóbbi évtizedek alatt a jégjelenségek előfordulása csökkenő tendenciát mutat, 2009-ben, 2010-ben és később 2012 télen is sikerült jégzajlási felvételeket készíteni valamennyi vizsgált szelvényben. Döntő lökést adott a kutatásnak a 2017. évi jeges időszak, mely a Dunán és a Tiszán is megmutatta, hogy korántsem érdemes a folyami jég problémakörét levenni a napirendről. Ugyanakkor a doktori fokozatszerzési eljárás által támasztott határidők is egyre nagyobb kényszerrel hatottak az új tudományos eredmények mielőbbi felmutatására. A felvételekből nyert tapasztalatok már önmagukban is segítették a jégelőrejelzés tökéletesítését, csökkentették a jégészlelő járőrszolgálat terhelését. Az elkészült képekből nyerhető objektív jégfedettségi adatok lehetőleg automatizált kinyerése azonban még váratott magára. Ennek a feladatnak a megoldásában elsősorban a fotogrammetriában sokkal jártasabb kutatókra szerettem volna támaszkodni és csupán a fedettségi adatok feldolgozásával foglalkozni, mely építőmérnökként sokkal testhezállóbb feladat lehetett volna. A sors mégis úgy hozta, hogy kénytelen voltam egyedi megoldást találni a képekben rejlő információk hatékony kinyerésére. Disszertációmnak ezt a részletét szeretném bemutatni a következő fejezetekben.
