Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 2. szám - Róka Eszter, Khayer Bernadett, Kis Zoltán, Kovács Luca Bella, Magyar Nóra, Málnási Tibor, Oravecz Orsolya, Pályi Bernadett, Pándics Tamás, Schuler Eszter, Vargha Márta: A járványkezelés új eszköze: a szennyvíz alapú epidemiológia
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 2. füzet 23 választás, mivel a vizsgált szennyvíztisztítók többségében nincs lehetőség napi átlagminta vételére. Emiatt egy, a mintavétel után hullott jelentős csapadék torzítaná az így kapott eredményeket. Az egyes vizsgált településeken jellemző átlagos befolyó nyers szennyvíz térfogatot és annak szórását a 2. ábra, mig a budapesti szennyvíztelepek adatainak időbeli változását a 3. ábra szemlélteti. Pontosabb eredményt érünk el, ha a beküldött minta egyéb jellemzőiből következtetünk a szennyvíz fekália tartalmára. A fekális szennyeződés mértékének a megállapítására az egyik régóta használt és bevált eszköz a fekális enterococcusok csíraszámának meghatározása. Ezt a vizsgálatot régóta rutinszerűen végzi az NNK vízhigiénés laboratóriuma, ezért ezt a módszert választottunk normalizálásra. Az eredmények azt mutatják, hogy nem csak az eredmények ingadoznak időben jelentősen (4. ábra), hanem az egyes településeken jellemző átlagos értékek is eltérőek (5. dóra). A normalizálás segítségével így az eltérő szennyvíz-összetétellel jellemezhető települések eredményei is összehasonlíthatóak egymással. A fekális Enterococcusra számított normalizálás hátránya, hogy tenyésztéses vizsgálat lévén hosszú (36-72 óra) várakozási idővel kell számolni, ami csökkenti a gyors eredményközlés megbízhatóságát. Emiatt, és a környezeti viselkedés hasonlósága miatt, előnyösebb a virális indikátoron alapuló normalizálás használata. Az egyik, fekália-tartalom indikátorának használt virus a PMMoV (pepper mild mottle virus - paprika enyhe foltosodását okozó vírus), amely nagy mennyiségben fordul elő az emberi székletben {Kitajama, Sassi, Torrey 2018). A módszer további előnye, hogy kvantitatív PCR módszerrel, kereskedelmi forgalomban is kapható rendszerrel akár a SARS-CoV-2-ben egy reakcióban is mérhető, amely jelentősen gyorsítja a végleges eredmény elkészülését. A módszer jelenleg bevezetés alatt van az NNK-ban. 6. SARS-CoV-2 variánsok szennyvízben Az utóbbi fél év központi kérdési közé tartozott a SARS-Co V-2 variánsainak kimutatása. Annak a meghatározására, hogy az kimutatott örökítőanyag mennyiségben milyen arányban vannak jelen az egyes vírusvariánsok, az eddig említettek mellett további vizsgálatok szükségesek. A jelen levő variánsok azonosítása, valamint arányuk megállapítása a szennyvízben bonyolultabb feladat, mint a klinikai minták esetén, mivel a betegeket jellemzően egy törzs fertőzi meg, míg a szennyvízben elvileg akár minden vírus kópia más törzshöz tartozhat. A fentebb részletezett ddPCR módszer segítségével csupán az egyes variánsok legjellegzetesebb mutációit mutatják ki, egy mutáció azonban több variánsra is jellemző lehet. A módszer így önmagában az egyes variánsok jelenlétét nem bizonyítja, a humán adatokkal együtt értelmezve azonban pontosíthatják az egyes variánsok elteijedéséről alkotott képünket.
