Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Láng István: A duzzasztómű mag a szivacs
14 Láng István: A duzzasztómű meg a szivacs. Avagy miért akarunk öngólt lőni? ebben az időszakban. A süllyedő vízszintek miatt az egyéb célú (ivóvíz-ellátási, ipari, természetvédelmi és egyéb) vízpótlások lehetősége csökken, vagy lényegesen drágább lesz azáltal, hogy szivattyúzni kell. A megoldások tekintetében azonban törököt fogtunk. Vagy azt is mondhatnám, lábon lőttük magunkat. Azzal, hogy a politikai körülmények kivették eszköztárunkból a duzzasztás szót, melyet ma kétségbeesetten próbálunk vízvisszatartásnak, vagy emelt szintű víztér létrehozásának hívni, átengedtük a terepet a szivattyús vízellátásnak, illetve próbáljuk bővítgetni a hullámtereket. Csakhogy önmagukban ezek nem oldják meg a süllyedő kisvízszintek és az emelkedő árvízszintek problémáját, a talajvízkészletek visszapótlását. Sőt, további szivattyúkapacitások kiépítését, illetve mezőgazdasági területek művelés alóli kivonását teszik szükségessé. Hogy jutottunk idáig? Ha a korabeli térképeket megnézzük, látható, hogy a Pannon-tenger önmagában egy nagy tározó volt. Ez a szerepe a későbbiek során az árvizekre korlátozódott, amikor a többlet vízhozamok elöntötték a Pannon-tenger visszamaradt mederrészeit. (Ez látható a középkori árvízjárta térképen, amely a szakmai berkekben csak „pocsolyatérkép'' néven ismert.) Magyarország lakossága I. István király alatt 0,3- 0,5 millió főt tett ki. A megélhetési-kitörési pont évszázadokon keresztül a mezőgazdaság volt, amely kiszámítható vízjárású, művelhető területeket igényelt. Ezért következett be a robbanásszerű ártérelfoglalás, amit a napóleoni háborúk miatti gabonaigény tett rentábilissá a következő két században. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy egész Európában! Érdekesség, hogy a magyar birtokpolitika miatt az árvízvédelmi töltések inkább épültek a birtokhatáron, semmint a levezetés számára optimális hidraulikai nyomvonalon. Ennek és a többnyire sík területeinknek köszönhetjük (utólag), hogy a magyar hullámterek lényegesen változatosabbak (gyors, és lassú szakaszok váltakoznak), mint tőlünk nyugatra. Ma Magyarországon 10 millió fő él, ennek az egynegyede közvetlenül a korábbi ártereken, ma már jelentős gazdasági és vagyoni értékekkel. Ezek maradéktalan visszaalakítása ártérré belátható időn belül nem reális, és nem is humánus cél. A vízrajzi jelenségek az árvízvédelmi töltések között ma lényegesen kisebb területen játszódnak le, mint egykor. Ennek hatására a jelenségek felgyorsultak, ami megnehezíti az alkalmazkodást. Általánosságban elmondható, hogy folyóink kis- és középvízi medre süllyed, aminek következtében a vízszintek (talajvízszintek) is apadnak. Az év jelentős részében ez az állapot a jellemző. A folyamatosan süllyedő vízszintekkel pedig csökken a felszíni vízkivételek (gravitációs kivezetések) lehetősége, és a vízkészletek nagy része csak mesterségesen, szivattyús átemelésekkel érhető el. Több helyen már a természetvédelmi területek is a költséges, szivattyús vízpótlásra szorulnak.
