Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Könyvismertetések - Fejér László: Két 111 éve született mérnök - életrajzi gondolatok Mosonyi Emilről és Dégen Imréről
Vízügyi Közlemények, Cili. évfolyam, 2021. évi 1. füzet 143 elképzeléseit blokkolni kezdte, ráadásul Dégen politikai hátországának személyes tartóoszlopai (Fehér, Nyers, Fock Jenő és társaik) lassan „kipontozódtak” a legfelső vezetés politikai „ringjéből”, pártvonalon ellene is megindult a támadás. Akik korábban sérelmeket szenvedtek tőle, azok kezdeményezői voltak az 1974/75-ben zajló pártvizsgálatnak, amely végül is az államtitkár nyugdíjaztatásához vezetett. Persze az okok ennél sokkal összetettebbek és messzebbre mutatnak. Az 1970-es évek közepén a „szocialista tervgazdaság” korábban felhalmozott tartalékai kezdtek kimerülni, miközben a dégeni vizügyi szolgálat a társadalmi munkamegosztásban számára elfoglalható pozíció fölé emelkedett, ami óhatatlanul feszültségeket is gerjesztett az egyéb népgazdasági ágazatok között és azok vezetői részéről. Ma egyre inkább úgy látjuk, hogy a vízügyi szolgálat megbecsültségének csökkenése már Dégen Imre közvetlen távozása előtt megindult azon az úton, ami aztán a rendszerváltás idejére a mélybe vezetett. Sokkal mélyebbre, mint azt az említett társadalmi munkamegosztás indokolta volna. De ez már egy másik történet... Ami még összeköti a két vízügyi szakembert, az a dunai vízlépcsőrendszer programja, a vízügyi nagyberuházás ügye, ami véglegesen mindmáig sem került igazán nyugvópontra. Lényegében három évtizede leálltak a munkálatok - legalábbis hazánkban - de a környezetvédő aktivisták és a hozzájuk csatlakozó politikai rendszerváltók támadásaiból Dégen Imre és Mosonyi Emil is megkapták a magukét. Az utóbbi még életében is olyan vádakkal kényszerült szembenézni, amelyek őt méltánytalanul érték.27 Dégen Imre és Mosonyi Emil együttműködésük idején valószínűleg nem különösebben kedvelték egymást. Dégen talán irigyelhette a nagy tudású, színes egyéniségű, ám mindvégig polgári beállítottságú professzort, akinek áttekintése volt a korszerű vízgazdálkodás fő fejlődési irányairól, és a műszaki megoldások elméleti 27 A bős-nagymarosi história tekintetében se szeri, se száma a Mosonyit ért „dunakörös” támadásoknak. De talán a leginkább fájó az az 50-es évek elejére visszanyúló alaptalan vád volt számára, hogy a tiszalöki építkezések legfőbb irányítójaként politikai foglyokkal dolgoztatott, s amikor 1953 nyarán-őszén szóba került a foglyok szabadon engedése, akkor állítólag Mosonyi járt volna közre a hatóságoknál a foglyok visszatartása érdekében. A politikai „foglyokkal való dolgoztatás” ténye igaz volt, de ezt a „megoldást” nem ő erőszakolta ki, a Rákosi-korszakban ez szovjet minta alapján történt az ÁVH szigorú felügyelete alatt. A „foglyok visszatartása” vádat nem támasztották alá semmiféle dokumentummal, később Vargha János is csak általánosságban a „vízügyet” tette felelőssé a politikai foglyok továbbdolgoztatásáért... (Vargha 1998) Ennek bizonyításával már nem kellett bajlódnia a vádlóknak, elég volt annyit hozzáfűzni a történethez, hogy Mosonyi 1954-ben, a tiszalöki beruházás sikeres befejezéséért a Nagy Imre-kormánytól Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést kapott.
