Vízügyi Közlemények, 2021 (103. évfolyam)
2021 / 1. szám - Fejér László: A trianoni békeszerződés és a hazai vízügyi politika új helyzete
104 Fejér László: A trianoni békeszerződés és a hazai vízügyi politika új helyzete dacára - a hatóságok egyszerűen átvágták a töltést, s ezzel az alsóbb magyar részekre engedték a vizet. (Tellyesniczky 1923).^ Nem véletlen hát, hogy a vízügyi kormányzat nyomatékosan felhívta a társulatok figyelmét a határon túli gátszakadásokból (-szakításokból) származó veszélyekre és szorgalmazta a határ menti lokalizáló töltésrendszerek kiépítését (lásd „trianoni gát”\)?% Sajnos mindennek az ellenkezőjére is volt példa, amikor a vörös matrózkatonák vágták át a töltést Tiszasasnál, s dicsekedtek vele, hogy „vizet eresztettek az oláh bocskorába!” Ennek az akciónak azonban nem annyira a román hadsereg, hanem az ott élő magyar lakosság volt az igazi kárvallottja. (Fejér-Kiss 2019) A szakirodalmi források szerint az első ilyen határ menti lokalizáló gát 1925 nyarán épült mega Fehér- és a Fekete-Körös között, közvetlenül az országhatár mentén. 1925 decemberében a funkcióját nem tudta teljesiteni, az árvíz elmosta. Az árvíz után helyreállították, megerősítették. 1932-ben és 1939-ben a gáton eredményesen lokalizálták a román területi szakadásokon kiömlött vizeket. 1966-ban minden korábbinál magasabb szinten érkezett a víz a Körösök romániai töltésszakadásaiból és átömlött a korábbi lokalizációs töltésen. Ezért a zárógát új nyomvonalon és új méretekkel épült meg, amely már 1970-ben eredményesen betöltötte feladatát. Az 1970. május 14-én román területen, Szatmárnémetinél bekövetkezett töltésszakadások során 220 millió viz tört át terepen magyar területre, hatalmas pusztítást okozva (Szlávik 2020). Alig két nappal a szamosi töltésszakadások után az országos árvízvédelmi kormánybiztos már olyan elgondolás körvonalait vázolta fel, amely a jövőben zárógát segítségével tartóztatja fel a román területről a Szamosközre lezúduló vizeket és május 20-án megszületett az elhatározás a zárógát létrehozására. A 25,2 km hosszú Szamos-Túr közi zárógát 1970-1972. között épült meg. Az 1970. júniusi rendkívüli körösi árvíz tapasztalatai indokolttá tették a Fekete- és Sebes-Körös között és a Fehér-Körös bal parton is az ártér lezárását Románia felől. A lokalizáló töltés megépítése 1970 júniusában kezdődött meg és teljes hosszban 1972- ben készült el. Ezek a töltések alkalmasak arra, hogy mind a Fehér-és a Fekete-Körös, mind a Sebes-Körös romániai töltésszakadása esetén is védelmet nyújtsanak a magyar területeknek. A Fekete- és Sebes-Körös közötti zárógát 1974-ben részben vizet is tartott. Az 1970 májusi szamosi árvízkatasztrófa hatására hasonló lokalizációs vonal épült 1970 júniusában a TIVIZIG területén Körösszegapátinál, mely közvetlenül a határ mentén húzódik és egy esetleges román területen bekövetkező Sebes-Körös jobb parti töltésszakadás ellen védi a magyar területeket. 1970 májusában a Maros jobb partján is épült lokalizáló töltés. (.Szlávik 2020) Az országhatár menti lokalizáló töltésrendszerek („trianoni gátak”) kiépítésére az 1920-as évek elején megfogalmazott javaslat hatása évtizedeken keresztül érvényesült, az elkészült lokalizációs vonalak - amennyiben szükséges - napjainkban is betölthetik funkciójukat. (A Szerk. megjegyzése)
