Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)
3. Az 1970.évi Tisza-völgyi szakaszán és a Tisza-Szamos-Kraszna közben - 3.7. Az árvíz által sújtott terület vízművesítése
3. Árvízvédekezés a Tisza felső szakaszán és a Tisza-Szamos-Kraszna közben 95 3.7. A Szamosközi árvíz által sújtott terület vízművesítése Szabolcs-Szatmár megye településein a vízi közmüvek építése csak az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején indult meg. 1961-ben a megye egyetlen települése sem rendelkezett még központi vízmüvei vagy csatornaművel. Az első jelentékeny vízmű Nyíregyházán létesült 1964-ben 8 700 m3/nap kapacitással. A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács 1953. október 11-i ülésén elfogadott határozatával hozta létre a Szabolcs-Szatmár megyei Vízmüépítö és Kútkarbantartó Vállalatot. A vállalat 1954. január 1-ével kezdte meg működését. Megalakulásakor a megyében közüzemi víz- és csatornaszolgáltatás nem volt. Működésének első évtizedében a vállalat fő tevékenysége a megye mélyfúrású kútjainak karbantartása, új kutak fúrása volt. Ennek is óriási jelentősége volt, hiszen a megyében ezt megelőzően csupán 250 mélyfúrású kút volt (SZAVICSAV 1993). A tevékenységi kör bővülése folytán a vállalat neve 1964. január 1-től módosult Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornaműre (SZAVICSAV). Az 1970. májusi árvízig a megye 228 településéből mindössze 14 vízművesítése valósult meg és a megye lakosságának 12%-a részesült vezetékes vízellátásban (az országos átlag 55% volt). 1970-ben, a csatornázásban részesülő népesség megyei aránya 4,0% volt (szemben az országos 28,0%-kal) (Czimbalmos 1973). A megyei értékek országosan a legalacsonyabbak voltak. A Szamos és a Túr térség árvízzel érintett településeinek vízellátását az árvíz előtt 3 községi kisvízmü (Szamostatárfalva, Szamosbecs, Hermánszeg) és mintegy 260 db - általában 60-100 m mélységű - fúrt közkút szolgálta. Az árvízi elöntés a 3 vízmű kútját, az épülő tunyogmatolcsi vízmüvet, továbbá mintegy 220 fürt közkutat tett tönkre, illetve az átszivárgó, befolyó szennyezett talajvizek megfertőzték ezeket. Az árvizet követő újjáépítés jelentős és különleges feladatok elé állította a vízellátással foglalkozó műszaki és közegészségügyi szakembereket. A Tisza- Szamosközi árvízkatasztrófa kapcsán az ivóvízellátással kapcsolatos szükségintézkedések, majd az azt követő helyreállítási munkák szakszerű, szervezett, koordinált végrehajtása és irányítása érdekében az OVH Vízellátási és Csatornázási Főigazgatósága - a hazai árvízvédekezések történetében először - helyi vízellátási törzset hozott létre Nyíregyházán. Tagjai voltak: az OVFI kiküldöttje, a Megyei Tanács, a Néphadsereg, a KÖJÁL, a FETIVIZIG és a SZAVICSAV képviselői. A vízellátással összefüggő műszaki és egészségügyi feladatokat irányító törzs állandó, szoros kapcsolatot tartott fenn a Területi Árvízvédelmi Bizottsággal, valamint az OVH-val.
