Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)

2. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz hidrometeorológiai előzményei, hidrológiai jellemzése - 2.2. Az árvíz hidrológiai jellemzése, sajátosságai - 2.2.2. Az árvíz rendkívülisége

2. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz hidrometeorológiai előzményei, hidrológiai jellemzése 41

II. ábra. A Tisza vízállása Csongrádon és Szegeden 1919-ben, 1932-ben és 1970-ben (Forgó 1971)

Az árhullámok magassága

Az előzőekben már több helyen utaltunk arra, hogy az 1970. évi tetőző vízállások számos szelvényben felülmúltak minden korábbi észlelt vízállás értéket. A 9. táblázat összefoglaló képet ad ezekről a „rekord-javításokról” (megadva az észlelések kezdeti időpontját is). A 3-5. táblázatok pedig bemutatják a Tisza, a mellékfolyói és a Körösök fontosabb vízmércéin a jégmentes tetőző (NV) és legnagyobb tetőző vízszintek (LNV) idősorát, a rendszeres észlelések kezdetétől 1970-ig.

A 12. ábra a Tisza magyarországi szakasza mentén mutatja az 1970. évi árvízszintek eltérését a korábbi legmagasabb árvízszintekhez viszonyítva.

Az árvíz időtartama

Az árvíz paraméterei közül lényeges információkat hordoz az árvíz egy adott szint feletti tartóssága, az árvíz időtartama, amely a különböző árvízi jelenségek kialakulása és az ellenük való védekezés módjának megválasztása szempontjából kiemelkedő fontosságú. A Tisza-szabályozás előtt a folyó kiöntése gyakran hónapokig tartott; a mederátvágások és a védtöltések megépítése lényegesen megrövidítette az árvizek időtartamát, egy adott szint feletti tartósságát. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz a régmúlt idők árvízi tartósságát idézte szinte az egész vízrendszerben.