Szlávik Lajos (szerk.): Vízügyi Közlemények, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. Emlékkötet (Budapest, 2020)
2. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz hidrometeorológiai előzményei, hidrológiai jellemzése - 2.2. Az árvíz hidrológiai jellemzése, sajátosságai - 2.2.1. Az árvíz lefolyása
34 Szlávik Lajos: Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz volt a helyzet a Bodrog és a Hármas-Körös Tiszától befolyásolt alsó szakaszán is. A kisebb mellékfolyók mederteltsége 10-20%-os volt. A rendkívüli árvízi helyzet a Felső-Tiszán és mellékfolyóin szinte néhány óra alatt alakult ki. Május 13-án a reggeli órákban még semmi sem mutatott arra, hogy a Felső-Tisza vízgyűjtő területén leesett csapadék hatására komoly árvízzel kell számolni. A VITUK1 Országos Vízjelző Szolgálata a szomszédos országokból beérkezett táviratok alapján május 13-án 8:50-kor rendkívüli csapadékjelentésben tájékozatta az árvízvédelem országos irányítását a fenyegető helyzetről, 10:30-kor kiegészítő jelentést adott és ll:00-kor már valamennyi érdekelt szervezetet géptávírón küldött információ útján értesítette a levonuló nagy árvíz lehetőségéről. A területi szervek tehát tudtak a megindult árhullámról, de váratlanul érte őket az áradás rendkívüli hevessége. A Felső-Tisza bal parti mellékvizein (a Visón és az Izán) és a Nagy-Szamoson már 13-án délben bekövetkezett a tetőzés, valamennyi vízmércén a korábbi legnagyobb víz (LNV) szintje fölött. Magyar területen elsőként a Túr tetőzött (7. ábra). 14-én hajnali 3 órakor - a készültség elrendelése után 15 órával - a Túr garbóiéi mércéjén 640 cm-t olvastak le, az addigi maximumnál 80 cm-rel többet (12. táblázat). Ezt a tetőző értéket a Túron román és magyar területen bekövetkezett három gátszakadás befolyásolta (lásd a 3.2. fejezetet). A Tisza tiszabecsi vízmércéjén a tetőzés 3 órával később következett be, mint a Túron Garbóiénál. Tiszabecsen a vízállás május 14-én 6 órakor 680 cm-rel tetőzött, 107 cm-rel meghaladva az addigi LNV-t (3. és 12. táblázat). Ez a vízszint megegyezett a töltés koronaszintjével. A Szamos dési vízmércéjén este 7 órakor érte el a vízállás a maximumát 882 cm-rel - példátlan mértékben, 317 cm-rel az LNV fölött (7. ábra). Ez a vízállás szinte hihetetlennek tűnt! A Szamos árhulláma Csengéméi május 14-én 20 órakor, az I. fokú árvízvédelmi készültség elrendelésétől számított 32 óra múlva, a rendkívüli készültség elrendelése után 10 órával, az addigi LNV-nél (1888. évi 743 cm) 159 cm-rel magasabban, 902 cm-es vízállással tetőzött (3. ábra, 12. táblázat). Ezt a tetőző értéket a Szamoson román területen bekövetkezett 11 gátszakadás befolyásolta (lásd a 3.2. fejezetet). Annak ismeretében, hogy a Szamoson 1932. óta számottevő nagyvíz nem volt, valamint, hogy az eddigi LNV 82 évvel korábban, 1888-ban állt elő, a kialakult helyzet valóban rendkívülinek minősíthető (4. táblázat). A vízszint sok helyen 10-30 cm-rel, sőt egyes helyeken 40-50 cm-rel haladta meg a töltés koronaszintjét. A Kraszna májusi árhulláma nem igényelt jelentős védekezést. A Felső-Tisza és a Szamos lökésszerű árhulláma gyorsan ellapult. A Felső- Tisza feltöltötte a hullámteret, a Szamos magyar szakszán pedig a 15-én hajnalban
