Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Mayer István: A Balaton vízpótlási lehetőségei

A BALATON VÍZPÓTLÁSI LEHETŐSÉGEI DR. MAYER ISTVÁN A 2000 májusától kialakult alacsony vízszintek káros hatásainak felszámolása érdekében a Balaton Fejlesztési Tanács 2002-ben megbízott egy, a VITUKI Rt. által vezetett konzorciumot a Balaton vízpótlási lehetőségeinek vizsgálatával. Az összefoglaló jelentés ( VITUKI 2002) a lehetséges műszaki megoldások ismertetésén kívül az elvégzett hidrológiai, hidrobiológiái és vízminőségi vizsgálatok alapján részletesen tárgyalta az aszályos évek alacsony balatoni vízállásainak hatását a Balaton vízminőségére, a lehetséges vízbázisok élővilágának értékelését továbbá a lehetséges felszíni vízbázisok vízminőségének értékelését is, azonban a terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé a végső javaslatokat megalapozó hidrológiai és vízminőségi vizsgálatok részletes ismertetését. Ezért itt részletesebben csak a számításba vehető műszaki megoldások ismertetésére térünk ki. 1. Vízkészletek A Balaton időszakosan fellépő vízhiányának csökkentésére irányuló vizsgálatokat mindenekelőtt magának a Balatonnak, valamint a vízpótláshoz szóba jöhető felszíni és felszín alatti vízkészletek mennyiségi és minőségi elemzésének kellett megelőznie, mégpedig hosszú időtartamú (legalább 50 éves) havi idősorok alapján (Bárányi 1975). Vizsgálni kellett továbbá azt a körülményt, hogy az elméletileg szóba jöhető vízkészleteket milyen lekötési kötelezettségek terhelik, melyek azok a szabad vízkészletek, amelyek az idősorok kedvező egybeesése (egyidejűsége) esetén vízpótlásra elméletileg igénybe vehetők. Az idősorok vizsgálata alapján meg kellett határozni az időszakos vízhiány észszerű enyhítéséhez szükséges minimális vízkészlet mennyiségét és időbeli eloszlását, annak érdekében, hogy a vizsgálandó változatokkal elérhető eredmény rendszerbe illeszthetőség megbecsülhető legyen. El kellett készíteni továbbá a hozzáfolyások és vízhasználatok ill. párolgási veszteségek mérlegét is. A terv-változatok vizsgálatát megelőzően meg kellett határozni azt a vízállási tolerancia-értéket (legalacsonyabb vízállást) is, amelynél kisebb vízállás esetén a folyamatos, vagy szakaszos külső vízpótlás feltétlenül indokolt. A szélsőséges hidrológiai események előfordulási valószínűségeinek minél pontosabb becsléséhez felhasználtuk a Balaton vízháztartására rendelkezésre álló, többszörösen felülvizsgált 80 éves (1921-2001) időszak adatsorát (VITUKI 2003). A kézirat érkezett: 2004. V. 28. Dr. Mayer István oki. mérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, vízgazdálkodási igazgató, Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Kht. (VITUKI, Budapest). A tanulmány a Balaton vízpótlási lehetőségeinek vizsgálatára 2002-ben készített összefoglaló jelentés alapján készült. A feladat végrehajtásában közreműködött: dr. Csányi Béla, dr. Gulyás Pál, dr. Hock Béla, dr. László Ferenc, dr. Mayer István (témavezető), Németh József, Varga György VITUKI Rt.; dr. Csorna Rózsa, dr. Varga István THESIS Kft.; Éhn József VÍZ-INTER Kft.; dr. Harka Ákos halászati szakértő; dr. Némedi László Fővárosi ÁNTSz; dr. Vörös Lajos BLKI.