Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?
26 Dr. Somlyódy László (Mika 1999) éghajlatunk mediterrán jellegének erősödését jelzik előre. 2035-ig a következő változások várhatók: (1) Nő az évi középhőmérséklet, elsősorban a melegebb téli középhőmérséklet miatt. A globális felmelegedés mértékétől függően nyáron 0,5-1,3 °C, télen 0,4-2,3 °C hőmérsékletemelkedés várható. (2) A téli félévben több lesz a csapadék. A változás mértéke 2035-ig 0 és 40 mm/félév között mozoghat. A nyári félévben a mérsékelt globális felmelegedés 20 és 100 mm/félév közötti értékkel csökkentheti a csapadékot, 2035 után azonban a nyári csapadék is növekedhet. (3) Összességében 5-15%-kal csökkenhet az éves csapadék (Nováky, 2000). A forgatókönyvekre alapozó éghajlati hatásvizsgálatok egyik hiányossága, hogy azok általában átlagértékekre vonatkoznak, nem vizsgálják az évenkénti vagy rövidebb léptékű változékonyság hatását. A Balaton jövőbeli vízháztartásának vizsgálatához ismernünk kellene a várható évszakos változékonyságot. A probléma áthidalására többféle, újabb bizonytalanságot magában rejtő eljárás kínálkozik. Leggyakrabban az időbeli analógia, azaz a hasonlósági hipotézis módszerét alkalmazzák: a múltbeli műszeres észlelésekből olyan időjárású éveket választanak ki a vizsgálatokhoz, amelyek a jövő éghajlatában jellemzővé válnak. Más szóval feltételezzük - igazolni valójában nem tudjuk -, hogy a jövő éghajlatában a hőmérséklet és csapadék havi eloszlása ugyanolyan lesz, mint amilyen a múltban volt. Analógia alapján három balatoni éghajlati forgatókönyvet készítettünk az 1951-2002 közötti keszthelyi adatsor felhasználásával. Az évi középhőmérséklet alapján először kiszemeltük a 20 legmelegebb évet (1. forgatókönyv). Ezek közül azután úgy választottunk ki 10 illetve 7 évet, hogy az átlaghőmérséklet ne változzék, de a csapadék egyezzen meg a GCM előrejelzésekkel (2. és 3. forgatókönyv). A további elemzésekhez a 3.-hoz közelálló forgatókönyvet használunk. Ennek jellemzői: - A téli félév középhőmérséklete 1,5 °C-kal, a nyárié 0,5 °C-kal nagyobb a jelenleginél. -A vízgyűjtőre hulló csapadék a téli félévben 10%-kal nő, a nyárié 15%-kal csökken. A hőmérséklet növekedése a párolgás növekedésével jár. Ezt a kapcsolatot a múltbeli hőmérséklet-párolgás adatpárokra illesztett regresszióval határoztunk meg (Koncsos-Honti-Somlyódy 2005). A lefolyási tényező változásától - megfelelő ismeretek hiányában - kénytelenek voltunk eltekinteni, így feltevésünk szerint a hozzáfolyás a csapadékkal azonos arányban változik. 2.3. A Rába vízkészlete 2.3.1. Vízigények szabad készlet és vízjárás. A vízigények alakulásával Pannonhalmi, Süethő és Gaál (2003, Gaál etal. 2005.) foglalkoznak. Fontosabb megállapításaik: - A mederben hagyandó vízhozam Körmendnél és Sárvárnál jelenleg 4 m 3/s körüli (a vízhozam sokéves átlaga 32 m-Vs). - Aszályos időszakban a legkomolyabb problémák Nick térségében jelentkeznek, ezek a Rába alsó szakaszára is hatással vannak. Itt a mederben hagyandó hozamhoz 8 m 3/s vízigény adódik.
