Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Clement Adrienne-Istvánovics Vera-Somlyódy László: A Balaton vízminőség állapotának értékelése

A Balaton vízminőségi állapotának értékelése 75 narendszerben, és mintegy 20-25 települést csatornáztak a parttól távolabbi területeken. Ugyanakkor egy új szennyvíztisztító üzembe helyezésével, illetve több, meglévő telep korszerűsítésével a jelenlegi szennyvíz eredetű P terhelés kb. 30-35%-kal kevesebb a kilencvenes évek végét jellemző mennyiségnél. A számokat tekintve tehát ezen a téren sikeresek voltunk. Kérdés, hogy hogyan alakul mindez a jövőben? 7.2.2. Változások a mezőgazdaságban. A 80-as évek elején a mezőgazdasági eredetű foszforterhelést 140 tonnára becsülték (Somlyódy-]olátxkai 1986). A terhelés csökkentése érdekében tett intézkedést - a vizekre legnagyobb veszélyforrást jelentő hígtrágyás állattartó telepek bezáratását kivéve - keveset lehetne felsorolni. Ugyanakkor a gazdaságban bekövetkezett változások eredményeként az 1990-es évek elejére a műtrágya felhasználás a korábbiakhoz képest majdnem a tizedére esett vissza. Az állatállomány az utóbbi 10 évben szintén kb. a felére csökkent, aminek következtében a szerves trágya is feleződött (Sisak 2003). Mindezek következményeként - becsléseink szerint - a Balaton mezőgazdasági eredetű foszforterhelése közelítően a felére csökkent. Szomorú tény azonban, hogy az elmúlt 20 évben bekövetkezett változás nem a Balaton vízminőség-védelmét szem előtt tartó, tudatos intézkedések eredménye, hanem a mezőgazdasági termelés csökkenésének, a talaj korábban bevitt tápanyagtőkéje felélésének és a tartósan aszályos, alacsony erózióval jellemezhető időszakoknak „köszönhető". A talaj tápanyagkészlete azonban napjainkra már olyan mértékben kiürült, hogy ez a növénytermesztést erősen korlátozhatja. A jelenségre vonatkozóan csak feltételezéssel élhetünk, mivel a korábbi ellenőrző rendszer is széthullott, a (főként egyéni) gazdaságoknak már nem kötelező a talajvizsgálatok elvégeztetése. Ha a mostani állapot tartós maradna, a Balatont sem fenyegetné veszély. A gazdaság felélénkülése azonban - a jelenlegi ellenőrizetlen körülmények között, átgondolt szabályozás hiányában - súlyos következményekkel járhat. A mezőgazdasági eredetű foszforterhelés legnagyobb veszélyforrása az erózió. A rendszerváltáskor megváltozott tulajdonviszonyokkal a birtokszerkezet is átrendeződött, ami kedvezően befolyásolhatná az erózió mértékét (Sisák 2003). Míg a nagy táblákon (10-50 ha) a művelési ciklus bizonyos szakaszaiban előfordulhat növényborítás nélküli összefüggő terület, a kis egységekben (1-2 ha) művelt területen nagy valószínűséggel a vetésszerkezetnek megfelelő arányban fordulnak elő a különböző kultúrák, így az egyik parcella pillanatnyilag nagyobb erózióját a másik parcella növényborítottsága részben vagy teljesen kompenzálhatja. A CORINE adatbázis űrfotóinak vizuális elemzési eredményei szerint azonban kisebb táblák csak a községek és városok környékén jellemzőek. Valójában az összes szántóföldi terület 70-80%-án folyik nagytáblás művelés, tehát a gazdasági társaságok mellett az egyéni gazdaságok földterületének 40-60%-át a tulajdonosi szétforgácsoltság ellenére is ilyen módon művelik. A terhelés szempontjából azonban kedvező irányú változást hozhat a művelésből kivett területek arányának folyamatos növekedése a szántók, a szőlő és a gyümölcsösök rovására. A parlagterület növényborítottsága nagyobb és folytonos, ezért a felszíni lefolyás sebessége és az erózió kisebb, mint a művelt területeken. Feltételezhető, hogy a Balaton üdülőkörzetében a megyék egészéhez képest sokkal gyako-