Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Fejér László-Stelczer Károly: Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából

460 A Ba

l

a

t

o

n é

s vízgyűj

t

őj

e a Ví

z

ügyi Közleményekben (Bibliográfia) 1955. augusztus 8-október 15. A VITUKI munkatársai a Balaton mederviszonyai változásának vizsgálata érdekében ultrahangos mérési módszerrel elkészítették a tó vízmélységi térképét. Ez volt a tó harmadik mederfelvétele. A rétegvonalas térképen a „0" pont mélysége 104,89 m A.

f. volt. 1957. Megkezdődött az észlelés a balatonaligai és a balatonszemesi vízmércén. 1957. július 16-augusztus 24. A VITUKI frissen üzembe helyezett Balaton nevű kutatóhajója segítségével megkezdődött a tó vízminőségének rendszeres vizsgálata, amely kiterjedt a víz fizikai, kémiai és biológiai állapotának feltárására. 1958. Életbe lépett Balaton vízszintjét szabályozó „ideiglenes" előírás, amely azon a felismerésen alapult, hogy az évi ingadozás megengedett tűrési határai nem szoríthatók teljes biztonsággal 1 m alá. A szabályzat szerint a vízállás +30 - +130 cm között változhat, de a +100 cm-nél magasabb vízállás nem kívánatos. A havi vízszinttartási sáv 10 cm volt. 1958. Az OVF 34/1958. sz. főigazgatói rendeletével felállította a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatáság Siófoki szakaszmérnökségét. Vezetője DÁVID László volt. 1958. A parterózió nagyságának meghatározása céljából a VITUKI a déli parton kilenc szelvényben megkezdte a rendszeres méréseket. Az összes szelvényben 1965ig, azaz 7 év alatt a parterózió mértéke 1,2 m a1 volt (1. ábra). 1958. május KAKAS József irányításával, az Országos Meteorológiai Szolgálat 22 munkatár-