Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos-Fejér László-Stelczer Károly: Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából

Szemelvények a Balaton és vízgyűjtőjének krónikájából 451 1894. Az 1846-ban épített keszthelyi kikötőt a Balaton jege többször megrongálta, ezért Zala vármegye újjáépítette és kibővítette. A munka során bazaltkőből bejáró mólót, facölöpökből kikötőt és terméskő partfalat építettek. 1894. Befejeződött a Zala szabályozása és árterének lecsapolása. Ez a munka egyébként már 1835-ben megindult, de különböző nehézségek miatt többször évekre elakadt. 1895. 1894-1895-ben a Vízrajzi Osztály felmérte a Balaton vízviszonyait és kiadta a tó 1:150 000 méretarányú mélységi térképét. A rétegvonalas térképen a „0" pont mélysége 104,50 m A.f. volt. A mérések szerint 104,52 m A.f. szinten a tó kiterjedése 591 km

2, átlagos mélysége 3,1 m, víztömege 1,832 milliárd m

3 volt. 1895-1896. A Balaton déli partján, Fonyód-Bélatelepen a nyaraló és fürdőtelep tulajdonosai társulati alapon megépítették a Balaton-part első vízművét, galériás rendszerrel, s a Várhegyen 68 m

3-es szolgálati medencével. Víztermelése percenként 0,2 m

3 volt. 1897. február A Balaton vízhőmérsékletére vonatkozó leghosszabb időtartamú méréssorozatot VAS János kezdte el a Kerekedi-öbölben egy lehorgonyzott tutajról. Az 1899 decemberéig tartó mérések során meghatározott mélységben, minden nap azonos időpontban gyűjtött hőmérsékleti adatokat. A legmagasabb felszínhez közeli vízhőmérsékletet, 27,4 °C-t 1897 júliusában mérték. 1897. Jóllehet a Balaton vízszintjének szabályozását lehetővé tévő új siófoki zsilipet már 1892 végén üzembe helyezték, a Sió-csatorna medrének bővítési munkálatait csak ebben az évben kezdték meg a csatorna Siófok-Ozora közötti szakaszán, de a javasolt 48 m

3 s-' helyett csak 24 m

3 s

_

1 emésztőképességgel, ami azt is jelentette, hogy a siófoki zsilip vízleeresztő kapacitása 50%-ban kihasználatlan maradt. A munkával 1902-re készültek el. 1898. A Balaton-Bizottság felkérésére a tó vizének kémiai elemzését elsőként ILOSVAY Lajos vegyész, műegyetemi professzor végezte el, s vizsgálódásainak eredményét ,y4 Balaton vizének ehemiai viszonyai" címmel adta közre a BTTE sorozat első kötetében. 1898. A közegészségügyi mérnöki szolgálat elkészítette a második balatoni vízmű terveit, amelyet szintén a tó déli partján, Balatonföldváron építettek meg a századfordulón. A felszíni vízkivételre alapított vízmű kapacitása napi 400 m

3 volt, s a tó vizét némi szűrés után juttatta a hálózatba.