Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?

A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni? 39 Az ingadozó vízszint a vegetatív szaporodást is elősegíti. A Balatonban megfigyelhető volt, hogy a viharok által felszaggatott és partra sodort nádzsombékok fejlődésnek indultak ott, ahol az alacsony vízszint miatt a víz nem érte el a kiépített partot. Herodek-Tóth (2003) vizsgálatai szerint a balatoni nádasok állapota az utóbbi években javult. Kivételt azok a pangó vizes területek jelentettek, ahol a vízöblítés hiánya miatt a nádas alatti üledék redoxpotenciálja túlzott mértékben csökkent. Megindult a természetes parti zonáció fejlődése is: egyre több helyre települ be a sás és a káka. A mesterséges védőmüvek tápanyagtartalma elhanyagolhatóan kicsi, ezért azokon viszonylag kis mennyiségű, a vízből, illetve a bevonatra ülepedő lebegőanyagból tápanyaghoz jutó növényi bevonat képződik. Most, hogy a déli part mentén és a Keszthelyi-medence északi partján sokhelyütt csak néhány centiméter vastag, igen jól megvilágított, gyorsan felmelegedő víz borítja a mederüledéket, jelentősen növekedett a növényi bevonat mennyisége. A déli part homokos területein dús Cladophora algagyepek fejlődnek. A Keszthelyi-medence északi partjának finom üledékén kovaalga és cianobaktérium bevonatok alakulnak ki, melyek felszakadozva a nyílt vízbe is kisodródnak és szélcsendes időben felszíni vízvirágzást okozhatnak méréseink szerint anélkül, hogy a nyíltvíz trofitását számottevően befolyásolnák. A Balaton legújabb, szám szerint a negyedik nyilvántartott hinarasodása már 2000 előtt, azaz a vízháztartás romlását megelőzően elindult. A folyamatnak valószínűleg szintén kedvez az alacsony vízállás. A parti növényzet átalakulása megindult, az új ökológiai viszonyok kialakulásához néhány további év hasonlóan alacsony vízállása szükséges. A folyamatnak a most megfigyelhető kezdeti szakaszában a halak beljebb húzódtak a partról, átmenetileg csökkent a parti állomány nagysága. Az új parti növényzet megerősödésével azonban a korábbinál lényegesen nagyobb halbőség várható. A parti öv élővilágának sokfélesége lényegesen nagyobb, mint a nyíltvízé. A mindkét helyen előforduló fajok, például a halak egyedszáma is magasabb. Az okot az élőhelyek nagyobb változatosságában kereshetjük. A természetes partszakaszok arányának növekedése az élőhelyek és fajok nagyobb diverzitását teszi lehetővé. Új élőhelyet jelentenek a fent említett dús bevonatok, a kiemelkedő homokszigetek mögött rekedt pangó vizek. Az üledékfelszín szárazra kerülése olyan látens Zooplankton fajok ismételt megjelenéséhez vezet, amelyek igénylik a kiszáradást. Ilyen számos kerekesféreg, vagy például a Diaptomus castor, amely a „szabályozatlan" (XIX. sz.-i) Balaton planktonjában élt. A parti kőszórások szárazra kerülése egyes fajoknak nem kedvez. Ilyen a halak közül az angolna, a géb, vagy a kősüllő, mely a kövek között jó búvóhelyet és a köveken tenyésző vándorkagylóban és különböző vízi csigákban gazdag táplálékbázist talált. Ilyen a vándorkagyló és a tegzes bolharák is. A kőszórásokhoz kapcsolódó állatok döntő hányada nem őshonos a Balatonban, azokat behurcolták (például vándorkagyló, tegzes bolharák), vagy ha őshonos, mint az angolna, nagy tömegét a folyamatos telepítés biztosította. Az őshonos fajok némelyike képes volt megtelepedni ezen a mesterséges élőhelyen, de annak hiányában is megtalálja létfeltételeit a tóban (például kősüllő). Nyilvánvaló, hogy a parti öv diverzitásának növekedése ellentétben áll a fürdőzők igényeivel a jelenlegi fürdési szokások mellett. Ezek lényege, hogy az ember olyan