Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Szlávik Lajos: A Sió vízrendszer szabályozásának és a balatoni vízpótlás gondolatának történeti áttekintése
376 Dr. Szlávik Lajos ben két zsilipet terveztem. Hasonlóképpen a Zala folyót is - a számos malom ellenére - a megfelelő helyre épített zsilipek közbeiktatásával Alibánfáig hajózhatóvá lehetne tenni. Végül Kanizsáig és a Mura folyóig egymással összefüggő mocsarak vannak: a rajkai, a pölöskei, a hahóti és a kanizsai mocsarak, amelyek lecsapolása azok kis kiterjedése miatt könnyen végbe vihető. Ennek során a lecsapoló csatorna hajócsatomául is szolgálhatna. Ehhez a csatornához kapcsolódik a Kanizsa patak, és végül a Mura folyó, amelyen ár ellenében Stájerország jelentős része érhető el, árral pedig egészen a Légrád közelében lévő drávai torkolatáig beavatkozás nélkül hajózható, így pedig magát a Dráva folyót is kapcsolatba lehetne hozni a fent említett csatornákkal." Ezeket, mint lehetőségeket vetette fel, s megjegyezte, hogy még néhány dolog hiányzik ahhoz, hogy a megfelelő tervet elkészítse. Ezért kizárólag azokat a dolgokat vázolta fel, amiket a Balaton térségének kiszárítása érdekében meg kellene tenni, hogy a hajózás „jótéteményét" egészen a Zaláig kiterjeszthessék. A többit pedig - miután a Zala folyó és a szentlászlói mocsarak körüli szintezését és térképezését elvégezte - a tervhez pótlólag csatolva fogja kifejteni. A Mura-Zala-Balaton-Sió hajózható csatorna ötletét, amit eredetileg hatvan évvel korábban Kneger vázolt föl. Beszédes József vette elő ismét, aki 1839-ben Pesten kiadott könyvében („Kolosvártól Grétzig hajózható, Országos nagy csatorna' tervének és a'földszín' s Folyó-Vízágy ótalmi elvének rövid előadása.") megemlítette, hogy 1834-ben elkészült egy eredeti tervvel, s azt a vármegyéknek le is tette. A tervet Cholnoky Jenő 1918-ban ismertette és a következőket írta róla: „Ez a terv pedig abban áll, hogy a Mura vizét a Balatonba kell vezetni, a Sió-csatornán minden malmot, zúgót elpusztítani s a folyóra bízni, hogy dolgozza ki medrét. A Mura sok vizével a szabályozás minden körülmények közt végrehajtható volna. A Mura folyó vizét hajócsatornába fognák, a Kanizsa-patak völgyében, oly magasan a völgy szélén felfogva, hogy azt a Pölöskefőnél lévő vízválasztón (Beszédes szerint »hátasabb völgy szétőponton«) át lehessen vezetni, aztán a Pölöske völgyében északra haladva tovább, bejutnia a Zala völgyébe s ezen le a Balatonba. »Ezen érdekes hely általam szorosan meg van vizsgálva, s azért tudom, hogy egy ezer (1000) öl hosszú, hat öl széles, három öl mély ásással a' Mura-vizet a' Zala völgyébe át lehet hozni.« (id. Beszédestől)". Cholnoky egy érdekes megjegyzést is fűz a témához: „Ez a terv legújabb időkben újra kísért." Arinak, hogy a terv az 1910-es években hol merült fel újra, az irodalomban nem találni nyomát. Ligeti László (1974) Beszédes József tervét értékelve a következőket írta: „...azt is felismerte hogy a tó vízszintjének ingadozását teljesen csak vízpótlással, mégpedig szerinte a Murából való vízátvezetéssel lehet kiküszöbölni. A tóból a Sión keresztül egy lebocsájtható egyenletes vízmennyiséggel pedig nemcsak a meder fenntartását akarta biztosítani, hanem - természetesen a Zala megfelelő mederbővítésével - értékes hajózó utat kívánt teremteni, mégpedig Grác, vagyis Ausztria második legnagyobb kereskedelmi központja felé... Egészében véve talán megvalósíthatatlan, utópisztikus ötlet volt, részleteiben azonban rendkívül sok értékes műszaki elgondolást tartalmaz, s nagy helyismeretről tanúskodik. Sőt, egyes mozzanatai gazdasági szempontból is indokolhatók voltak. Jellemző, hogy a víziút-fejlesztésre vonatkozó javaslatainak számos eleme később is és ismételten felbukkant, s hogy vízpótlási javaslata ma is az előbb-utóbb elkerülhetetlenné váló megoldás egyik változataként szerepel!"
