Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Szlávik Lajos: A Sió vízrendszer szabályozásának és a balatoni vízpótlás gondolatának történeti áttekintése

A SIÓ-VÍZRENDSZER SZABÁLYOZÁSÁNAK ÉS A BALATONI VÍZPÓTLÁS GONDOLATÁNAK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE DR. SZLÁVIK LAJOS 1. A Sió vízrendszer szabályozásának kezdetei A Sió szabályozásának története évszázadokra nyúlik vissza. Az 1960-as, 70-es években általánossá vált az a vélemény, hogy ennél sokkal régebbiek a Sió szabályozásának első emlékei: a rómaiak már az i. u. III. század végén végeztek lecsapoló munkálatokat a Balatonon. Ez a vélekedés ugyanakkor nem új keletű: a rómaiak Balatont lecsapoló tevékenysége, illetve az ún. Galerius-féle zsilip léte közel 220 éve merült föl először és története 150 éve foglalkoztatja a közírókat és a tóval foglalkozó szakembereket. A feltételezések szerint ezeket a munkákat Galerius császár irányította, aki 292-ben a tó részleges lecsapolását rendelte el. A Mindenes Gyűjtemény 1789-ben adott hírt „A Magyar Tenger Galerius Tsászár által a Dunába Tsapoltatásáról" címmel arról, hogy Sextus Aurelius Victor római történetíró szerint Galerius igen nagy erdőket irtatott ki, s lecsapoltatta a Pelso tavat (a mai Balatont) a pannonok vidékén (Fejér 2001). A Sió-csatorna rómaiak által való kiásásáról szóló történet határozott formában fél évszázaddal később, 1848-ban jelent meg először Szemerley Miklós ,.Balaton Album" c. könyvében. A tudósok azonban csak a századforduló után kezdtek foglalkozni ezzel a kérdéssel azután, hogy Siófok határában 1907-ben a vasút építésekor egy római korúnak vélt falazatmaradványt találtak. Ezt utóbb egyesek a római kori zsilip részének tartották, annak ellenére, hogy Lóczy Lajos 1920-ban leírta, az adott területen csupán csekély belvizet levezető árkok vannak, amelyekből véleménye szerint római mérnökök munkájára következtetni nem lehet. Lóczy hangsúlyozta: „Nagy bizonytalanság veszi körül tehát azt a hiedelmet, hogy a rómaiak szabályozták a Balaton lefolyását a Dunába. " (Lóczy 1920J. A hiedelem azonban - Lóczy szaktekintélye ellenére - tovább élt, és a későbbi évtizedekben már többen bizonyított tényként közölték (/. kép), hogy Kr.u. 292ben Galerius elrendelte a Balaton lecsapolását és Siófoknál zsilipet építtetett (Damvay 1947, Károlyi 1967, Bendefy 1968, Bendefy-V Nagy 1969). A keszthelyi Balaton Múzeum régészei, Sági Károly és munkatársai - 1962 őszén, az Országos Vízügyi Főigazgatóság anyagi támogatásával - ásatásokat végeztek Siófokon, a feltételezett Galerius-féle Balatont lecsapoló árok és zsilip feltárására. Az ásatások nem igazolták azt a közel másfél évszázados feltevést, hogy már a római korban zsilippel szabályozták volna a tó vízszintjét, sőt egyértelműen azt bizonyították, hogy a római korban Siófoknál zsilip nem létezett, s amit róla közöltek az csak legenda volt (Fejér 2001). Cholnoky (1918) véleménye tekinthető helytállónak, miszerint „...a római szabályozás nem igen állhatott másból, minthogy a Sió-torkot ismét megnyitották és A kézirat érkezett: 2004. IX. 1. Dr. Szlávik Lajos oki. mérnök, PhD., főiskolai tanár, Eötvös József Főiskola Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék (Baja), tanszékvezető.