Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Virág Árpád: A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
A Sán'íz, a Kapos és a Sió szabályozásának első ter\>ei 363 az országgyűlés alsótáblájának elnöki, királyi személynöki és királyi táblai elnöki tisztségeiből a magyar ügyek határozott képviselete miatt. Tisztségét 1802-ig viselte, amikor országbíróként ismét visszakerült a politikai vezetésbe. Tevékenységéről az irodalomban nem közöltek adatokat és a levéltárakban sem találtunk eddig tőle származó iratokat, mégis úgy véljük, hogy ez idő alatt is beszédtéma lehetett Sárvíz, a Sió, a Kapós szabályozásának kérdése, ha nem is vármegyei összejöveteleken, hanem a földesúri kastélyokban és az uradalmi tiszttartói lakokban. Ugyanis amikor Ürményi után báró Podmaniczky József lett a Sáníz-szabályozás királyi biztosa, aki akkor Túróc vármegye főispáni tisztét töltötte be, 1803-ban részletes tájékoztatást kapott a szabályozás pillanatnyi helyzetéről, pontosabban a munkálatok szüneteléséről. A XIX. század első felében újabb kezdeményezések születtek a Sió és mellékvizei szabályozására és a Balaton vízszintjének szabályozására. A Sáivíz és a Balatonnal kapcsolatban lévő vizek szabályozásának törvényes alapját az 1807. április 9én, Budán megnyitott országgyűlésen elfogadott és a király által szentesített XVII. tc. teremtette meg. Ez rendelkezett egy adott - vízrajzilag egybefüggő - terület (egy öblözet) birtokosainak többségi akarata alapján létesítendő vízszabályozó társulatokról. 1811-ben megalakították Sárvízi Csatorna társulatot (a későbbi Sárvízi Nádorcsatorna Társulatot), amely 1819-től Beszédes József irányításával végrehajtotta a Sán'íz, és részben a Sió és Kapós szabályozását. A Sárvízi Csatorna Társulat 1811-1825 között - mai mértékekkel számítva - összesen 354 km hosszúságban ásatott ki csatornákat, 102 km hosszban építtetett töltéseket és 145 km : területet száríttatott ki. A korabeli Magyarország területén ez volt a legnagyobb méretű lecsapoló csatornázási művelet, ami az egész Dunántúlon éreztette hatását. A sárvízi munkák eredményeit látva és elismerve az országgyűlés megalkotta ,A Sáivíz folyót szabályozó csatornák és töltések fönntartásáról és javításáról" szóló XXXIII. törvénycikket, amelyet az uralkodó, I. Ferenc 1827. augusztus 18-án szentesített. Ebben a törvényben rendelték el a Balaton árvízi szabályozását és az ehhez szükséges Sió- és Alapos-csatornák létesítését. Még több mint 35 évnek kellett eltelnie, hogy a Balaton vízszintjét szabályozó első zsilip is elkészüljön ( Virág 2005). IRODALOM Babos Z.-Mayer L.: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon I-II. Vízügyi Közlemények, 1-2. sz. 1939. Bencze G.: Adatok a Kapos-völgyi vízrendezés első időszakához (1807-1819). Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv, 1970. Bencze G.: A Kapós vízrendezési munkálatai Somogyban (1820-1825). Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv, 1971. Bendefy L.-V Nagy I.: A Balaton évszázados partvonalváltozásai. Budapest, 1969. Bendefy L.: Krieger Sámuel. Hidrológiai Tájékoztató, 1972. Bendefy L.: Krieger Sámuel 1776. évi tervezete a Balaton lecsapolásáról. Hidrológiai Tájékoztató, 1973. Beszédes J.: Magyarországi hydrotechnikából próbául. Pest, 1831. Beszédes J.: Kolozsvártól Grétzig hajózható, országos nagy csatorna tervének ... Pest, 1839. Bogdán l: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig. 1978. Cholnoky J.: A Balaton hidrográfiája. Budapest, 1918. Deák A. A.: Mikoviny Sámuel két „Monituma". Somogyi Múzeumok Közleményei 8., 1987. Deák A A.: Mikoviny Sámuel a vizek mérnöke. In: Táj és történelem. (Szerk.: R. Várkonyi Á.) Budapest, 2000. Fodor F.: A magyar térképírás. Budapest, 1952.
