Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Somlyódy László: A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni?

A balatoni vízpótlás szükségessége: tenni vagy nem tenni? 35 - Szétválasztható-e a tápanyagterhelés csökkenésének és a vízháztartás változásainak hatása az algák biomasszájára, és ha igen, melyiknek mekkora a súlya? - Az év bármely szakában azonos-e a tápanyagterhelés és/vagy vízháztartás változásának hatása? Az algásodottság szempontjából mekkora a vízpótlás kockázata a turizmus szempontjából kiemelten fontos nyári időszakban, mekkora a teljes vegetációs időszakban és mekkora hosszú távon? - Milyen ökológiai következményei lehetnek a tartósan alacsony vízállásnak a nyíltvízben és milyenek a parti övben? - A vízminőségen túl milyen ökológiai kockázatokat rejt a Balaton vízpótlása idegen vízgyűjtőről? 2.6.1. A tápanyagterhelés és a vízháztartás szerepe az algák biomasszájának alakulásában. A Balaton trofitásának kedvező változását a tápanyagterhelés csökkenésével tudtuk magyarázni. Ebben természetesen szerepet játszott a vízháztartáson belül a hozzáfolyás változása. Ez nem jelenti azt, hogy a vízháztartás változásának kizárólag a terhelésen keresztül lehet hatása a trofitásra. Csupán azt állíthatjuk, hogy a nem trendjellegű, véletlenszerű változások hatását nem tudjuk kimutatni, hiszen a trofitást a determinisztikus hatásokon túl számos véletlen befolyásolja. A tápanyagterhelésben volt trendjellegű változás, a vízháztartásban nem (Koncsos-Honti-Somlyódy 2003, 2005), ezért pillanatnyilag csak a tápanyagterhelés csökkentésének hatását tudjuk felismerni. Módszertani oka is van annak, hogy a terhelés és vízháztartás hatását nem tudjuk különválasztani. A Balatonra vonatkozóan nincs kellően pontos és hosszú adatsorunk ahhoz, hogy a determinisztikus anyagmérleg modellekhez viszonyított hiba eloszlását vizsgálhassuk, pedig könnyen lehet, hogy a szórás akár jelentős hányadáért a vízháztartás/hidrometeorológiai viszonyok változásainak közvetlen trofikus hatása felelős. A magas nyári vízhőmérséklet kedvez a N

2-kötő cianobaktériumok, elsősorban a Cylindrospermopsis raeiborskii túlsúlyának és a maximálisan lehetséges belső foszforterhelés elérésének (fokozott lebontás és oxigénfogyasztás, az üledékfelszín redukálttá válása). Egyelőre nem tudjuk előrejelezni, hogy ezek a tavi folyamatok lejátszódnak-e vagy sem. Azt sem tudjuk, hogy hiányos ismereteink vagy a folyamatok természete korlátozza-e az előrelátást. Valószínű, hogy ezeket a változásokat nem közvetlenül a vízháztartás változása indítja be, hanem a közös háttértényező: a meleg nyár. Az mindenesetre megállapítható, hogy az elmúlt évek szélsőségesen aszályos vízháztartási feltételei nem befolyásolták kedvezőtlenül a Balaton trofitását. Akkor sem befolyásolnák kedvezőtlenül, ha az éghajlatváltozás miatt az ilyen feltételek gyakorisága növekedne? Ujabb kérdés, amelyre nincs biztos válaszunk. 2.6.2. Az évszakos változások szerepe és a nyári időszak kockázata. A legnagyobb kockázatot a nyári vízpótlás jelenti, mert ebben az évszakban a külső foszforterhelés közvetlenül hozzáférhető és nem adszorbeálódó hányadát a foszforhiányos fitoplankton azonnal hasznosítja (& ábra). A külső P terhelés bizonyos hányada közvetlenül adszorbeálódik a Zala csóvájában, ahol a foszfát koncentráció magas. Ezt a hányadot a havi átlag befolyó koncentrációból szorpciós modellel becsültük. A mo-