Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Virág Árpád: A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei

346 Dr. Virág Árpád században mért befolyó vízmennyiségek éves átlagainál. Krieger adatait Cholnoky (1918) túlzottnak tartotta

3

6 és úgy vélte, hogy a mérések valószínűleg erős árvíz idején történtek. A táblázat adataiból valóban arra lehet következtetni, hogy Krieger a kora tavaszi nagyvizek időszakában mérte a Zala és néhány patak vízszállítását, de az igen magas értékeknek más oka is lehetett. Ilyen ok lehetett az, hogy véleményünk szerint Krieger legkevesebb öt patak vízhozamát becsléssel állapította meg, amit az bizonyít, hogy hat patak esetében egyformán 1930 köbláb/perc, azaz durván 1 m

3/s vízhozamot tüntetett fel. Csak ebből a túlbecslésből mintegy 6 m

3/s többlet származhatott. Ha ezzel csökkentjük a táblázatban megadott és az összeadási hiba miatt korrigált értéket, akkor az összes befolyó vízmennyiség 23-24 m

3/s-ot tett ki, ami közel azonos a XX. század második felében mért március-április havi értékekkel. (A Zala havi vízhozamának átlaga 1981-1995 között márciusban 12,99 m

3/s, áprilisban 10,87 m-7s volt). Mindezek ellenére kijelenthető, hogy Krieger volt hazánkban az első, aki vízháztartási tényezőként lefolyási adatokat határozott meg, amelyek jól tükrözték a valóságos viszonyokat. Ezt Cholnoky (1918) is megállapította, amikor említett véleményével ellentétben Krieger vízhozamméréseiről a következőket írta: „...a folyók vízmennyiségét percenként, köblábakban a valóságnak bámulatosan megfelelően adja. A mérés és tanulmányozás gondosságának rendkívüli mértékéről tanúskodik ez. "

3

7 A vízhozamokra, pontosabban a VI. táblázatra való egymondatos utalás után Krieger a tó medrét a következőképpen írta le: „A tó kezdetétől egészen a Keszthely közelében lévő Iszép [Iszap] szigetig szinte teljesen elmocsarasodott, sással és náddal benőtt, ez alól kivételt képez az északi part, amely helyenként ugyan náddal borított, de egyébként teljesen tiszta vízfelületű. A meder a partok mentén részben homokos, részben köves, középtájt pedig iszapos és azt nagyon jó minőségűnek találtam. Ilyen szempont szerint ítélve az északi oldalt kövesnek a délit homokosnak, a keletit kavicsosnak, a nyugatit iszaposnak mondhatom. " A tómeder tömör jellemzése után tervezetében a tóvíz mélységére vonatkozó adatokat szerepelteti. Ezeket Bendefy a Balaton régi vízállásaival foglalkozva saját koncepciójának megfelelően értelmezte.

3

8 A latin nyelvű kéziratban a Balaton mélységéről a következők olvashatók: „Profunditas eius statu ordinario e regione possessionis Vörs, et paludes Hévizienses est unius dumtaxat orgiae et illa est minima. Crescit tandem satis aequabiliter usque Trajectum Tihanyenesem, ubi 4 Ц2 orgiis adéquat, lllud puctum est profundimissimum, ita et ex tota peripheria aqua, et deproperare posset. Dantur quidem passim loca plus minusve altiora, vei profundiora, quam aequabilis Profunditas secum ferret, sed ob exiquitatem extensionis non merentur attentionem. " (Mélysége rendesen a Vörs puszta vidékén és a Hévízi mocsa3

6 Cholnoky (1918): „A táblázat szerint a patakok és folyók (sic!) perczenkint összesen 58478 köbláb vizet hoznak a tóba. Ez a mai mértékek szerint 30,77 m

3/sec vízmennyiséget jelent, s mindenesetre túlzott, valószínűleg erős ár\'íz idején méretett. A Zala vízmennyiségét 18360 köblábra becsüli perczenkint, tehát 9,66 m-Vsec-ra„ s ez nem is sok. De erősen túlbecsüli az északi patakokat, pl. az örvényesit, füredit stb. " (215. p.) 3

7 Cholnoky (1918) 10. p 3

8 Bendefy (1972) A Balaton 18. századi magas, általa 110,3 m A.f. szintűnek tartott vízállása mellett érvelve többek közt azt írta, hogy „KRIEGER a Balaton 1764. évi vízszintjét gondos szintezéssel 109,03 m A.f. magasságúnak határozta meg", majd néhány bekezdéssel később azt közölte, hogy „1776-ban a... tó vízállását... KRIEGER és WALCHER egymástól függetlenül meghatározta, KRIEGER mélységméréssel WALCHER pedig szintezéssel. Eszerint a medence legmélyebb részén a tó 3 öl és 2 láb mély. Mivel a medencét a 101,0 m-es izohipsza jellemzi, a Balaton vízállása 1776-ban 107,3 m A.f. magasságú volt. " (353-355. p.) Ezek az állítások megalapozatlanok.