Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)
Virág Árpád: A Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásának első tervei
A Sán'íz, a Kapos és a Sió szabályozásának első ter\>ei 333 Böhm Sárvíz-szabályozási terveit Fejér vármegye 1769. évi gyűlése elfogadta, de tényleges munkálatokra csak azt követően került sor, hogy 1771-ben Mária Terézia Sigray Károly bárót kinevezte a Sánn'z-szabályozás császári és királyi biztosává. Ezzel a vízimunka „dekrétum"-os nyomatékot kapott. Sigray ténykedése nyomán a Sán'íz ügye a később ismertetendők szerint Sárvíz-Sió-Kapos-Balaton-szabá\yozásl üggyé vált, de közben a Sárvíz felső szakaszán hozzákezdtek a Böhm által javasolt csatornák ásásához. Ezekkel a munkákkal kapcsolatban, bár nem tartoztak szorosan a Sió-szabályozáshoz, mégis érdemes röviden ismertetni az 1774-1777 között történteket. 1774-ben három-négyévi egyezkedés után a Sárrét környéki birtokosok a Batthyány-uradalommal együtt megállapodtak a csatornázás terheinek megosztásáról, a jobbágyi robotteljesítések vezényléséről, és arról, hogy a robotkötelezettségeken túl milyen napszámbéreket fizetnek a nem robotmunkát végzőknek. Ez a megállapodás az első magyarországi társulati egyezség létrejöttének tekinthető, még akkor is, ha nem alkottak alapszabályt működésükhöz, és a pénzügyeket a megyei házipénztáron (Cassa domestica) át bonyolították le. A csatornázáshoz a robotra kirendelteken kívül napszámosokat is küldtek Fejér vármegye 2(МЮ km távolságban lévő településeiről. A napszámot a teljesítmény alapján fizették: egy öl hosszúságú csatornáért 1 forint 50 krajcárt. A munka - Böhm irányításával - kezdetben rendben haladt, de már 1776. elején gondok voltak a napszámbér körül. Egyes birtokosok ugyanis nem fizették be a vármegyei házipénztárba a szükséges hozzájárulást. A bérfizetési problémák miatt a napszámosok otthagyták a munkát, ezért az 1776. szeptember 16-i közgyűlésen a megye vezetése bejelentette, hogy a Helytartótanácstól katonaság kirendelését kéri. 400 katonát vezényeltek így a csatornázáshoz, akik az ellátáson kívül napszámbért is kaptak a kiásott földmennyiség után. Böhm - nehogy megismétlődjék a korábbi eset - a számításba vett kiásandó földtömegért járó napszámbér összegét előre kérte befizetni. A munkát 1776. szeptember 9-én Hörcsöknél (ma Kishörcsökpuszta) akarták megkezdeni, ezért a Zichy grófokat, mint területileg érdekelt birtokosokat a vármegye felszólította, hogy az 5515 öl hosszúságú csatornaárok kiásásáért 8272 forintot mielőbb fizessék be a megyei házipénztárba. A következő évben a csatornaásást akkor már az 1776. július 6-7-én Tihanyban elfogadott elvek szerint - április 28. és június 28. közötti időben tervezték végezni. A munkára Fejér vármegye 82 községéből, ill. pusztáiból 7853 közmunkára kötelezett jobbágyot, zsellért, valamint családtagot rendeltek ki, akik ezért bizonyos díjazásban részesültek. 5 A közmunkásoknak 3926 öl hosszúságú csatornát kellett volna kiásniuk a Csőszpuszta-Soponya-Láng-Kálóz-Nagyhörcsök közti vonalon. 1777 nyarán ezt a részt össze akarták kötni az Úrhida-Szabadbattyán-Tác közötti felső szakaszon már kiásott csatornákkal. A földmunkák Kálóz határában, 1777. július végén fejeződtek be, ahol kizárólag katonák dolgoztak. Zichy János gróf szerint igen rossz munkát végeztek, amit azután ki kellett javítani, így a csatorna az eredetileg meghatározott 1 forint 50 krajcárral szemben 3-4 forintba került ölenként. A vármegyegyűlés Zichy 5 A vármegyei közmunkára meghatározott időtartamban - az asszonyokon, gyerekeken és öregeken kívül - minden telkes jobbágy, házas- és házatlan zsellér kötelezett volt, amiért a vármegyegyűlés által meghatározott napszám járt. A felnőtt családtagok kirendelését is a megyék határozták meg. Mivel a Fejér vármegyei csatornázásnál a közmunkát először alkalmazták a 18. századi Magyarországon, a kirendelés feltételei még kiforratlanok voltak.
