Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Tombácz Endre-Gulyás Pál-Mozsgai Katalin: A balatoni vízpótlás lehetséges megoldásainak környezeti vizsgálata

A balatoni vízpótlás lehetséges megoldásainak környezeti vizsgálata 303 pacitása miatt. Ez alkalmassá teszi a vizet a Balatonba való bevezetésre. A folyó vizének foszfortartalma jelentősen kisebb, mint a Zaláé, ez a Balaton P terhelése szempontjából igen kedvező, viszont a Kis-Balatonon való elkerülhetetlen átvezetés foszforban gazdagítja a vizet. Ennek mértéke azonban jelen ismereteink birtokában nem becsülhető meg. A tápvíz részben nyomóvezetéken, túlnyomórészt a Zala-Somogyi-határárokban jutna el a még meg sem valósult Kis-Balaton II-be. A nyomóvezeték vízminőségi szempontból történő karbantartása (bevonatot alkotó állatok, üledék eltávolítása) műszakilag nehezen megoldható, költséges művelet, ami kellemetlen vízminőségi meglepetésekkel szolgálhat. A Zala-Somogyi-határárok vonatkozásában nem rendelkezünk semmiféle vízminőségi információval, csak annyit tudunk, hogy a vízgyűjtő területén intenzív mezőgazdasági termelés folyik. Árvízből, vagy intenzív csapadék eseményből származó nagyvizek idején nyilvánvalóan nagymérvű tápanyag bemosódás történik. A Zala-Somogyi-határárokból a víz a feltöltés előtt álló Kis-Balaton II. tározón keresztül jutna a Zalába. Véleményünk szerint a Kis-Balaton II. egy olyan „fekete doboz", amelynek még az input oldaláról (Zala-Somogyi-határárok) sincs semmifajta vízminőségi információnk. 9.2.2. Vízpótlás a Murából. A tápvíz minősége hasonló a Rába-Csörötnek esetében elmondottakhoz, azzal a kiegészítéssel, hogy ortofoszfát P esetében rosszabb, míg összes P esetében jobb annál. A bányatavakból történő vízkivételnél várhatóan csak rövid távon énényesül a parti szűrés kedvező vízminőségi hatása (és az is csak komponensenként változó mértékben), mert egy helyszínről 7-8 m-Vs nagyságrendű intenzitással történő szivattyúzás előbb utóbb megbontja, tönkreteszi a szűrőréteget. Innentől kezdve a „parti szűrt" víz minősége azonos lesz a Muráéval. A 22,9 km hosszú nyomóvezeték vízminőségi szempontból történő karbantartása (bevonatot alkotó állatok, üledék eltávolítása) műszakilag e variáns esetében is nehezen megoldható és költséges művelet, ami kellemetlen vízminőségi meglepetésekkel szolgálhat. A Berda-patak, a Rák-patak és a Kiskomáromi-vízfolyás vízminőségére vonatkozóan szintén nem rendelkezünk adatokkal. Csak az becsülhető, hogy az várhatóan a Dráva keleti nyomvonal variánsnál említett Nyugati-övcsatornáéhoz lesz hasonló. Az előző bekezdésekben vázolt körülmények egyértelműen megkérdőjelezik ennek a variánsnak az alkalmazhatóságát. 9.2.3. Vízpótlás a Duna-Sió-rendszerből. A tápvíz minőségét alapvetően az a körülmény határozza meg, hogy a Duna vize a Sióra épített négy vízlépcső bögéjén és hat szivattyútelepen keresztül jutna Siófoknál a Balatonba (ez esetben a Nádor-csatorna és a Kapós bögézése is szükséges). Azt igen nehéz megjósolni, hogy a Balatonba bekerülő keverékvíz milyen százalékarányban tartalmaz majd Duna, Sió, Nádor, illetve Kapós vizet. A rendelkezésünkre álló vízkémiai vizsgálatok eredményei alapján nyilvánvaló, hogy az utóbbiak szennyezettsége a Dunáénak tíz, húsz, harmincszorosa. Bármilyenek legyenek is az elkeveredési viszonyok, az vitathatatlan, hogy a Balatonba kerülő tápvíz lényegesen rosszabb minőségű lenne a drávai és rábai változatok tápvizénél. Tovább