Vízügyi Közlemények, 2005 (87. évfolyam)

Tombácz Endre-Gulyás Pál-Mozsgai Katalin: A balatoni vízpótlás lehetséges megoldásainak környezeti vizsgálata

A BALATONI VÍZPÓTLÁS LEHETSÉGES MEGOLDÁSAINAK KÖRNYEZETI VIZSGÁLATA DR. TOMBÁCZ ENDRE, DR. GULYÁS PÁL és MOZSGAI KATALIN A Balaton vízszintjének többszöri szélsőséges ingadozása miatt már a XIX. században felvetődött a tó vízpótlásának szükségessége (Szlávik 2005), majd az el­múlt ötven évben ez többször is szóba került. Általában a tényleges vizsgálatok megkezdése előtt csapadékosabb időszak következett be, amely eloszlatta a Balaton kiszáradását előrejelző jóslatokat, így konkrét műszaki és környezeti vizsgálatok ez­zel kapcsolatban az elmúlt évtizedekben nem is történtek. A tó 2000 óta tartó víz­szintcsökkenése miatt azonban 2003-ban már igen határozottan megfogalmazódott az az igény, hogy fel kell készülni a tartóssá váló vízhiány enyhítésére. A probléma kezelésére még 2002-ben a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. a Balatoni Fejlesztési Tanácstól arra kapott megbízást, hogy vizsgálja meg, melyek a vízpótlás lehetséges alternatívái. 2002 novemberére készült el „A Balaton vízpótlá­si lehetőségeinek vizsgálata" című tanulmány (VITUKI 2002, Mayer 2005). A korábbi tervekből kiindulva elemezték a vízátvezetés különböző megoldásait a Rábából, a Drávából, a Murából és a Dunából, azaz „idegen" vízgyűjtőkről. Vizsgálták a különbö­ző változatok műszaki megvalósíthatóságát, azok hatását a vízminőségre és az élővi­lágra, és becsülték a felmerülő költségeket. A szóba jöhető variánsok közül a Rábából történő gravitációs átvezetést tartották legmegfelelőbbnek a Zala folyón keresztüli vízbe­vezetéssel. A jelentés kedvezőtlen környezeti hatásokkal elsősorban a vízminőség te­kintetében számolt, de a kiválasztott változatot elfogadhatónak tartotta. A 2000 óta tartó folyamat betetőzéseként a 2003-as rendkívüli száraz és forró nyári időjárás a Balaton vízszintjében olyan drasztikus csökkenést okozott, amit egy emberöltő alatt nem tapasztaltak. Az aggodalomnak a társadalom széles rétege adott hangot: turisták, balatoni lakosok, a turisztikai bevételekből élő gazdálkodók, a Balaton-parti települések önkormányzatai, ezek szervezetei stb. A közgondolkodás a vízszint csökkenését sokkal inkább egy újra jelentkező, a turizmusra jelentős kihatással bíró környezeti problémaként érzékelte, semmint a Balaton természetes változékonyságának velejárójaként. A 2003-as nyári időjárás­nak és az erőteljesen érzékelhető vízszintcsökkenésnek természetes következménye volt a döntéshozókra és a szakpolitika alakítóira háruló nyomás. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából a Budapesti Műszaki és Gazdálkodástudományi Egyetem ezért készítette el „A balatoni vízpótlás szüksé­gessége: tenni vagy nem tenni?" című tanulmányát, felhasználva a VITUKI (2002, Mayer 2005) által vizsgált alternatívákat (Somlyódy 2003, 2005). A kutatás azokra az elemi kérdésekre kereste a választ, hogy szükség van-e, illetve szabad-e egyáltalán A kézirat érkezett: 2004. III. 24. Dr. Tombácz Endre oki. közgazda, szakmai igazgató, ÖKO Rt. (Budapest). Dr. Gulyás Pál a biológia tudomány kandidátusa, tudományos tanácsadó. Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Kutató Intézet Kht. (VITUKI. Budapest). Mozsgai Katalin környezetmérnök, oki. közgazda, főmunkatárs, ÖKO Rt. (Budapest).

Next

/
Oldalképek
Tartalom